Új év, új emberek, új blogbejegyzés. Már lassan egy hónap eltelt, amióta újra itt vagyok Rómában, úgyhogy most már azt éreztem, hogy több mint aktuális lenne írni megint a egy blogbejegyzést. Mikor otthon voltam, így is sokan a szememre vetették, hogy elég foghíjasak voltak a beszámolók. Ami igaz az igaz, de most sem ígérek meg inkább semmit, azon túl, hogy igyekszem ;)

Akkor csapjuk bele! Hála Istennek, Rómában nem kapkodnak az emberek semmit. Főleg nem egy bencés egyetemen. Valahol benne van az bencés hozzáállás, hogy majd' 1500 éves a bencés rend, 1500 éve itt vagyunk, akkor meg hova siessünk? Szóval van idejük mindenre. Ezért az október 5-i, hétfői évnyitó vesperás után az első órám csak csütörtökön volt, az utána lévő ...

Szó mi szó, igen régen nem írtam. Ennek persze több oka is van (tudom, mindig csak a kifogások). De mindenre van magyarázat! Az első magyarázat a húsvét. Húsvét környéken sajnos csak elég keveset tudtam itthon lenni, mivel húsvéthétfőn reggel már indultam is vissza Rómába, szombathelyi gimnáziumunk tanáraival . Az út élményekben igencsak bőséges volt, rengeteg mindent láttunk. Mivel igyekszem poll.correct lenni, csak annyit írok, hogy az idegenvezető asszony emléke biztos mindenkit elkísér még egy darabig. De minden egybevetve, hála Istennek az út szépen sikerült, sok minden sikerült megnézni. A tanári kar ellátogatott a generális házunkba is, ahol a generális apát fogadott bennünket: kicsit imádkoztunk, énekeltünk, és megkaptuk az ...

Ahogy a legutóbb megígértem, jöjjön a beszámoló a pápával való váratlan majdnem-találkozás ról! Az egész igazából a magyar farsangon kezdődött, aminek a végén Somorjai Ádám bencés atya ("a pápa magyarhangja", Vatikánban dolgozó magyar-ügyi szerzetes) autóval elhozott hazáig, mivel útbaesett a Sant'Anselmo felé, ahol lakik. Útközben beszélgettünk, hogy lehet, hogy másnap (hamvazószerdán) én is elmennék az Aventinus dombra, ahol a pápa a Szent Anzelm bazilikából gyalog vonul a Szent Szabina bazilikába - megnézni közelről az eseményeket. Mert hát ugye a szertartásokra való belépéshez jegy kell (ami egyébként ingyenes, csak jóval előre kell igényelni), ami nekem nincs. Este aztán ennyiben maradtunk. Másnap, hamvazószerdán, pedig ...

Már többen nyaggattak az elmúlt napokban, hogy írjak már blogbejegyzést, mert az utolsót már elég régen írtam. Való igaz, tényleg így van. Úgyhogy most igyekszem bepótolni a lemaradást, legalább egy-két dolgot felvillantani az elmúlt heteimből.

Beindult a második félév - régi és új tanárokkal egyaránt. Ezt a félévet leginkább a történelem uralja... Míg az előző félévben nagyrészt szövegolvasós-elemzős óráim voltak, most inkább történelmi témájúak vannak: pl. Szerzetesség története a Tridenti Zsinat után, teológiatörténet, meg hasonlók. A szerzetességtörténetet tanító prof egy olasz, montecassinoi bencés - akitől már sokat tanultam. Elsősorban, hogy az olasz nyelvben a leggyakoribb kötőszókat: ecco (~íme, nos) , ...

Az igazat megvallva, kicsit szégyellem is magam, hogy elég régen nem írtam már blogbejegyzést... De mentségemre szóljon, itt is vizsgaidőszak volt, jobban mondja vizsga-másfél-hét . Merthogy az egyetemen, ahol a tanulok az a szokás, hogy nincs vizsgaidőszak, csupán ez a másfél hét. Előtte van egy felkészülési időszak (egy hét), aztán pedig a vizsgák, mindenből szigorúan egy időponttal. Szerencsére azért vannak tanárok, akik inkább az írásbeli beadandót preferelják, és vannak tanárok, akik sajnos mindkettőt. Végülis megtanultam értékelni a beadandókat is, amikor rájöttem, hogy nem is olyan rossz az, ha 7 nap alatt nem 7 vizsgát kell letenni, hanem vannak olyan tantárgyak, amelyeket "le lehet tudni" hamarabb beadandóval.

Szabad ...

Ami igaz az igaz, az elmúlt időszakban nem vittem túlzásba a blogírást, de azért most igyekszem egy-két dolgot pótolni. A legutóbbi hetek nagyrészt a tanulásról, de főképp az írásról szóltak. Először is, túlestem életem első olasz-angol prédikációján. Egy vasárnapi misén volt, itt a generális házban: az itthon lévő papoknak, és az indiai nővéreknek. Nem volt hosszú, főleg, hogy kétszer mondtam el ugyanazt, más nyelven. De azért ne legyenek senkinek illúziói, annyira profi nem vagyok, hogy szabadon rittyentsek egy prédikációt akár olaszul, akár angolul. Leírtam mindent szórol szóra, és bíztam benne, hogy megértik. A prédikáció Keresztelő Szent Jánosról szólt, de elég sok minden előkerült benne - például a minimita ...

A leutóbbi bejegyzés végén ígértem, hogy beszámolok arról, hogy hogyan is jutottam be a vatikáni kertekbe . A kulcsszó az egészben talán a Gondviselés. Az egész úgy kezdődött, hogy a Szent Péter bazilikában találkoztam az ottani magyar gyóntatóval, Lucián atyával. Már említettem, hogy ő lengyel származású minorita (ferences), aki a szlovák provincia tagja, és ezért egész jól beszél magyarul. Na, hát amikor találkoztunk, szóba is elegyedtünk, elég sokat beszélgettünk. Szó szót követett, és végül meghívott a Collegio dei Penitenzieri be, azaz a gyóntatók rendházába, meg a vatikáni kertekbe sétálni. A meghívás célja igazából az volt, hogy segítsek neki egy kicsit a magyar nyelvben, merthogy elég ritkán tudja csak gyakorolni, ...

Elég nagy kihagyás után írok újra - mentségemre szóljon, az elmúlt két hétben nem unatkoztam, volt programom meg dolgom bőven. Mondhatni elég változatos két hetem volt, mindenből kijutott: tanulásból, városnézegetésből, programokból.

Kezdjük a tanulással. Amivel mostanában az időm nagyrészét töltöttem, az tömény olvasás volt. Méghozzá egy középkori apácának, Bingeni Szent Hildegárdnak látomásai közül kellett egyet elolvasnom. Aki azt gondolná: mi az már, egy látomás ide vagy oda - az nagyon téved. Ennek a kedves egyháztanító-nőnek csak egy látomása a kritikai szövegkiadásban kicsit több mint 300 oldal! És mindez olaszul! Látomásból! This..... is..... Spartaaaaaaaaaaaaa!

Na de azért valahogy túlélem. Viszont ...

Ahogy azt már a legutóbbi bejegyzésben is említettem, a (nyomtatós) ukrán a múlt héten kiköltözött a házból. De mielőtt elment volna, még azért velünk, európaiakkal (egy belgával és velem) megosztott egy elég frappáns mondást: "Úgy érzem magam itt, mint egy indiai nagykövetségen egy afrikai országban" . Van benne valami... Az itt tanulók közül ketten maradtunk európaiak. United Colors of Róma.

Dehát azért az ember nem csak az afrikai és az indiai néplélekbe lát bele, hanem az olaszba is. Mert amikor már a Vatikáni Rádióban az időjárás-jelentés végén egy cuppanós puszival köszön el a műsorvezetőnő, az azért sokat elárul egy nép mentalitásáról. Szóval azt hiszem, ebben a képben minden benne van, amit az olaszokról el lehet ...

Az elmúlt hét a kirándulások hete volt, elég sok helyen megfordultam Olaszországon belül. A legutóbbi bejegyzés végén írtam, hogy másnap indulunk Caprira. Így is történt. Először vonattal mentünk Nápolyba, ahonnan egy HÉV szerű szerkezettel érkeztünk meg Sorrentó ba, ahol a szállásunk is volt. Először kicsit körbesétáltunk a városban, ami egy elég szép öbölben fekszik. De mivel kicsit későn érkeztünk meg, úgy döntöttünk, hogy inkább másnap reggel megyünk át Capri szigetére kicsit nézelődni. Az aznap délutánt tehát Sorrentóban töltöttük. Számomra a legérdekesebb az volt, hogy legalább 5 szerzetesrendnek volt a városban temploma (szerviták, kármeliták, ferencesek, bencések és talán domonkosok), de ezek közül a ...