Na, eltelt az első hét. Már lassan kezdem megszokni a légkört: az embereket, a ház napirendjét, a zsolozsmákat. Már ahhoz is hozzászoktam, hogy ha valaki mondani szeretne valamit, vagy csak barátkozni, csak annyit mond: Aaaaaaa, Bartolomeo! Így lassan már én is kezdek képben lenni, hogy kit hogy hívnak a csapatból - mert azért ilyenkor nekem is illik megszólítani, legalább egy ciao xy-nal. Viszont az érdekes, hogy az indiaiak itt (is?) egy külön kasztot alkotnak. Kettő kivételével nagyrészt elvannak jól egymás között. Az afrikaiak annál barátságosabbak: mikor ismeretlen arcot látnak, rögtön odajönnek, bemutatkoznak, és nagyon készségesek. Egy szóval nagyon kedves figurák.

De azért az egész közösségben vannak néha kicsit ijesztő figurák is. Például az egyik nigériai papnak az arca tele van vágásokkal - ez náluk egy beavatási szertartás. Emellett pedig egy mosolygós és tényleg közvetlen valaki. Apropó, a szomszédom, a vámpír, a természetes fénytől még mindig irtózik, de egyszer már találkoztam vele este a sötétben. Ekkor félig háttal állt, az arcát nem is láttam, és mikor hátranéztem, csak annyit mondott: O, solo io! ~ Ó, csak én vagyok az... De legalább megpróbált megnyugtatni :)

Annak ellenére, hogy eddig ugye nem voltak óráim, hiszen a tanév itt csak hétfőn kezdődik, a napjaim azért nem teltek unalmasan. Csütörtökön és pénteken a ferences Pió testvérékkel találkoztam, akik Esztergomból voltak itt egy végzős osztállyal kirándulni. Csütörtökön elmentem velük, megnéztem a Lateráni Bazilikát (úgyis régen voltam már ott). Pénteken szintén ezzel a csoporttal meghívtak, hogy ünnepeljem meg velük a tranzitust, Szent Ferenc halálának évfordulóját, ünnepének előestéjén. Úgy döntöttünk, a hozzánk legközelebb eső ferences templomba, a San Francesco a Ripá-ba megyünk, ahol elvileg 6 órakor kezdődött volna a tranzitus. Elvileg. Mint az később kiderült az egész akció fél hétkor kezdődött "ünnepi" misével, a végén pedig egy elég szerény tranzitus szertartással. Ahogy hallottam, ezt a magyar ferencesek azért szebben csinálják. A templom, ahol voltunk egyébként három dologról nevezetes:

1. 1, Ez volt Ferenc római szálláshelye, mai napig megvan a szobája, egy kővel együtt, amit párnaként használt itt. (Amit persze nem tudtunk megnézni, mert éppen felújították...)
2. Itt található Bernini egyik műalkotása, egy boldoggá avatott asszony haldoklásáról mintázott szobra. Azt mondják, mai napig nem tudnak ilyen finoman márványt megmunkálni, ahogy Ő tette. Lehet benne valami.
3. Itt lakik az a ferences testvér, aki úgy néz ki, mint George Clooney. Mellékelek egy képet is, de élőben jobban hasonlít rá :)

Meg azért itt van még egy pár kép az ünnepről:

Múlt héten volt az első rekreáció, közös kikapcsolódás. Ez általában arról szól, hogy leülünk közösen egy teremben, beszélgetünk - közben az asztalon vannak enni és innivalók. De még a rekreáció előtt elárulták nekem, hogy itt is van tv-szoba. Gondoltam kipróbálom. Úgyhogy az első olasz tévénézésemet itt követtem el: a generális apát és egy ugandai fickó társaságában, hárman néztük az olasz telegiornale-t, azaz híradót. Vicces, volt mikor az ugandai, Francesco névre hallgató megkérdezte, hogy tulajdonképpen miről is volt szó az előbbi hírblokkban, a generális is csak rázta a fejét, hogy semmit nem értett belőle. Hát, én se sokat. Úgyhogy ott ültünk hárman, néztük a híradót, de igazából egyikünk sem értette pontosan, miről is volt szó :) Ja, a rekreáció pedig tényleg elég kedélyes volt, a házgondnok (aki itt a pénzügyekért is felelős) egy szlovák premontrei, hozott körtepálinkát. A rekreáció végére elfogyott az üveg, de voltunk rá húszan. Mondjuk azért a brazilok élen jártak a pálinkázásban. Egy ausztrál premontreinek pedig egy pár pohár pálinka után sikerült megosztania azt a teóriáját, hogy szerinte minden brazilnak a DNS-ébe lehet kódolva egy-egy transzvesztita gén. Szerencsére a brazilok vették a poént, nem sértődtek meg.

Szombat itt Olaszországban nagy népünnepély volt - Szent Ferenc ünnepe, aki Itália fővédőszentje. Úgyhogy szombat reggel az utcáról már a Naphimnusz dallamait lehetett hallani - de tényleg! Már készülődtek valamiféle ünnepségre. De nem csak olaszok ünnepeltek, hanem mi is itt a házban: hiszen az itt lakó premontrei püspök (aki mint kiderült, igazából érsek is) szintén Frans, azaz Francesco, tehát szombaton volt a névnapja. Ezért meghívta a kollégáit az apostoli szignatúrából, az Egyház egyik legfőbb jogi testületéből. Eljött az egyik főnöke is, Burke bíboros, aki mindig híres volt arról, hogy szeret öltözködni. Szerencsére hozzánk csak tényleg sima fekete reverendában érkezett, és nem így:

(a kép nem nálunk készült, az interneten találtam, de az említett bíboros van rajta)

Ami még említésre méltó volt a múlt héten, az a vasárnapi mise. Az itteni miséink egyébként nagyon hagyományosak, olasz nyelven folynak, és reggelente latin gregorián ének kíséri őket. De a vasárnapok kivételesek szoktak lenni. Ekkor ugyanis részt vesznek rajta azok az indiai, hindi anyanyelvű nővérek, akik a házban főznek és mosnak. Őket egyébként egész héten nem látjuk. Szóval a vasárnapi misén volt ünnepélyes orgonajátékra bevonulás, bonyolult de szép latin gregorián, olasz népének, hindi nyelvű énekek a nővérek kedvéért, és az egész misének a főcelebránsa egy ruandai pap volt. United Colors of Róma :)

Mindent egybevetve, azért jól érzem itt magam, az olasz megyeget, talán nem lesz így baj. De azért hiányoznak az otthoniak (akár a csornaiak, akár a budapestiek). Ami viszont sokat segít a helyzeten, (anélkül, hogy csöpögős lennék), az a szentségimádások, hetente kétszer. Viszont vannak itt is néha ismerős, hazai dolgok, amikre nem is számít az ember. Ilyen volt a mai reggeli mise egyik éneke is (külön figyelmébe ajánlom anyukámnak, és húgomnak, Zitának!)

Ez most kicsit hosszú lett - de a jövő héten már nem lesz ennyi időm írni, mert kezdődik az egyetem :) Ahogy néztem az órarendemet, valószínűleg a jövőben kedden fognak érkezni az új beszámolók, akkor ugyanis nem lesznek óráim. De azok a beszámolók már mindenképpen rövidebbek lesznek! ;)

P.S.: Felhívták rá a figyelmemet, hogy a mobilom nem készít túl jó képeket. Ez így is van. Úgyhogy majd lesz jó pár olyan kép, amit nem én készítettem, de a lényeget ábrázolja. A gyatra minőségű képekről pedig úgyis lehet majd látni, hogy én követtem el őket.