Az elmúlt egy hét legnagyobb változása egyértelműen az volt, hogy elkezdődött a tanév. Így hát ezen a héten sem unatkoztam :)

Az egyetemen, ahova járok a tanév egy megnyitó-ünnepséggel kezdődött: volt egy ünnepélyes vesperás, majd a rektor beszámolója a tavalyi évről, intézetek működéséről, újításokról. Ezek közül az egyik újdonság a hipermodern hirdetőtáblák, amelyeken gyakorlatilag egész nap mennek a közérdekű tanulmányi infók. Majdnem olyan mint a Rábaköz Stúdió, csak olaszul van, és nincs zene.

A rektor beszámolója után a tanévnyitón következett egy kis hárfazene - hiszen mi más képezhetné elengedhetetlen részét egy egyetemi évnyitónak. Felpattant egy középkorú, feltűnően olasz-arcú nő a katedrára, játszott két darabot (egyébként szépen!), majd visszaült a helyére. Meglepő színfoltja volt Ő az évnyitónak. A hárfa után pedig egy tudományos előadást hallgathattunk. Az élmény valami ilyesmi volt:

Mintha a Szomszédok sorozatból nyugdíjba vonult Komlós Juci lefogyott volna, és nyugdíjas éveire eljött ide ekkleziológiát tanítani. Ez a néni kiállt a pulpitushoz, kirakta maga elé a tizenakárhány oldalt, és felolvasta az egészet. A felétől kezdve még a karjait is keresztbe tette olvasás közben, így csinálva kedvet az odafigyeléshez. Röviden összefoglalva: borzalmas volt! Majdnem mindent értettem belőle, a probléma nem az olasz nyelvvel volt. Ez a néni fogta az egyik zsinati dokumentumot, kicsit átrendezgette magának, kiemelt fontos kifejezéseket (amelyek már kicsit olyanok, mint a szlogenek) és azokat ragozta. A végén pedig nosztalgiázott kicsit, hogy amikor fiatal volt, milyen szép is volt, hogy a plébánia liturgikus csoportjában benne lehetett. Rettenetes volt. Semmi újdonság, tömény unalom. A hallgatóságon ez meg is látszott. Először egy kapucinus vette elő az okostelefonját, és kezdett el rajta valamit játszani ez első sorban. Talán ezen is felbátorodva, az előttem ülő civil srác a barátnőjének küldözgetett sms-eket, hogy mikor találkozzanak. Őket látva megbátorodott egy minorita és egy koreai pap is, és szintén az okostelefonukkal szórakoztak egy jó darabig. Közben mögöttem egy bencés nemes egyszerűséggel horpasztott. Tőlem balra pedig egy trappista ült, aki feltűnően hasonlított Pierluigi Collinára, és valami ilyesmi kifejezést vett fel egy idő után az arca:

(Pierluigi Collina, világhírű futtbalbíró)

De azért mi hallgatók is érdekes társaság vagyunk. Nem vagyunk sokan egy évfolyamon, mivel ez a szerzetesi intézet is elég kis létszámú. Vagy egy koreai nővér, aki már másod éves; vagy egy kínai nővér, aki csak kínaiul beszél, és egy kicsit ért olaszul is; van egy nápolyi olasz bencés nővér; aki félig csukott szájjal beszél, ezért alig érteni (akkor nyugodtam meg, amikor a tanárok sem értették, hogy mit mond); van egy indiai és egy olasz apáca is, de ők csak vendéghallgatók. Férfiak közül van egy indiai bencés, aki gyakorlatilag annyit ért és beszél olaszul, hogy sì ~ igen; van egy monteverginei olasz bencés, de Ő nem barátkozik; van pár közös óránk a Pierluigi Collina hasonmás trappistával; és még jár velünk egy siegburgi német bencés, akivel egész jóba lettünk. Bár ez a szegény német nincs könnyű helyzetben, mert az apátságát feloszlatták, úgyhogy Ő most hivatalosan egy római közösség tagja. De jó azt látni, hogy Ő nagyjából úgy tud olaszul, mint én - jól el tudunk beszélgetni. Így van ez egyébként a házban lakókkal is: olasztudás szempontjából mondjuk úgy a középmezőnybe tartozom.

Szombaton pedig, Sümeghy Kata meghívására (akit még a Sapientiáról ismerek) hárman magyarok elmentünk meglátogatni Castel Gandolfót, a pápák nyári nyaralóját. De előtte még benéztem a Santa Maria degli Angeli bazilikába, ami kívülről nem túl szívderítő:

Bemenve azonban az ember egy egészen más képet lát: egy olyat, amit Michelangelo tervezett 86 éves korában. Azt mondják, ez Róma második legnagyobb temploma! Egyébként az egész Diocletianus egykori fürdőjére épült, amit később karthauzi kolostorrá alakítottak, a karthauziak elmenetele után pedig plébániatemplom.

Visszatérve a Castel gandolfói kirándulásra: nagyon jól sikerült az egész, a hely tényleg nagyon szép, jól is éreztük magunkat, a hegymászás után pedig egy kicsit ejtőztünk is az Albanói-tónál. Képeket a facebookon lehet találni az akcióról, ide most csak egyet teszek fel:

facebook album pedig itt: https://www.facebook.com/sumeghy.kata/media_set?set=a.10202792077783557.1073741860.1248932797&type=1

Ja, és mellesleg a kirándulás megkoronázásaként még ettünk Róma (állítólag) legjobb tiramisuzójában egy tiramisut is. Mitagadás, a tiramisujuk tényleg jó, és a hely is dugig volt. Szóval lehet tényleg ők a legjobbak tiramisu ügyben.

P.S.: Mivel biztosan sokak fantáziáját megragadta a ferences George Clooney, Pió testvér volt olyan kedves, és küldött még egy pár közös képet közös nyári angol nyelvtanfolyamukról. Talán itt még jobban látszik a George Clooney-ság.