2014. okt 14.

Lenke néni és az ukrán maffia a pápai nyaralóban

írta: p.B
Lenke néni és az ukrán maffia a pápai nyaralóban

röviden, tömören az elmúlt hetem főszereplői

Az elmúlt egy hét legnagyobb változása egyértelműen az volt, hogy elkezdődött a tanév. Így hát ezen a héten sem unatkoztam :)

Az egyetemen, ahova járok a tanév egy megnyitó-ünnepséggel kezdődött: volt egy ünnepélyes vesperás, majd a rektor beszámolója a tavalyi évről, intézetek működéséről, újításokról. Ezek közül az egyik újdonság a hipermodern hirdetőtáblák, amelyeken gyakorlatilag egész nap mennek a közérdekű tanulmányi infók. Majdnem olyan mint a Rábaköz Stúdió, csak olaszul van, és nincs zene.

A rektor beszámolója után a tanévnyitón következett egy kis hárfazene - hiszen mi más képezhetné elengedhetetlen részét egy egyetemi évnyitónak. Felpattant egy középkorú, feltűnően olasz-arcú nő a katedrára, játszott két darabot (egyébként szépen!), majd visszaült a helyére. Meglepő színfoltja volt Ő az évnyitónak. A hárfa után pedig egy tudományos előadást hallgathattunk. Az élmény valami ilyesmi volt:

 

Mintha a Szomszédok sorozatból nyugdíjba vonult Komlós Juci lefogyott volna, és nyugdíjas éveire eljött ide ekkleziológiát tanítani. Ez a néni kiállt a pulpitushoz, kirakta maga elé a tizenakárhány oldalt, és felolvasta az egészet. A felétől kezdve még a karjait is keresztbe tette olvasás közben, így csinálva kedvet az odafigyeléshez. Röviden összefoglalva: borzalmas volt! Majdnem mindent értettem belőle, a probléma nem az olasz nyelvvel volt. Ez a néni fogta az egyik zsinati dokumentumot, kicsit átrendezgette magának, kiemelt fontos kifejezéseket (amelyek már kicsit olyanok, mint a szlogenek) és azokat ragozta. A végén pedig nosztalgiázott kicsit, hogy amikor fiatal volt, milyen szép is volt, hogy a plébánia liturgikus csoportjában benne lehetett. Rettenetes volt. Semmi újdonság, tömény unalom. A hallgatóságon ez meg is látszott. Először egy kapucinus vette elő az okostelefonját, és kezdett el rajta valamit játszani ez első sorban. Talán ezen is felbátorodva, az előttem ülő civil srác a barátnőjének küldözgetett sms-eket, hogy mikor találkozzanak. Őket látva megbátorodott egy minorita és egy koreai pap is, és szintén az okostelefonukkal szórakoztak egy jó darabig. Közben mögöttem egy bencés nemes egyszerűséggel horpasztott. Tőlem balra pedig egy trappista ült, aki feltűnően hasonlított Pierluigi Collinára, és valami ilyesmi kifejezést vett fel egy idő után az arca:

collina.jpg

(Pierluigi Collina, világhírű futtbalbíró)

De azért hála Istennek ennek is vége lett - sőt, azt is megtudtam, hogy az update Lenke néni nem fog engem tanítani. Deo gratias!

A többi tanárról viszont eddig csak jót tudok elmondani. Már majdnem mindegyikkel volt órám, aki tanítani fog. A legemlékezetesebb figura közülük egy német bencés, aki az "Ókori latin szerzetesség spirituális irodalma" nevű órát tartja. Tényleg egy jelenség ez az ember - igazi német. Az első két szó, amit mondott nekünk: Dilettantismo incredibile! Na ja...~ Hihetetlen dilettantizmus / hozzá nem értés! Ugyanis mikor bejött, nem működött a digitális tábla, ezért nem tudta azt csinálni, amit szeretett volna. Egyébként az órája az eddigiek közül talán a legérdekesebb. És ha már úgyis benne vagyok a hasonlítgatásban, Ő első ránézésre valahol Herr Flick és Z. Kárpáti Dániel között van.

flick.jpgkarpat_0_0.png

De azért mi hallgatók is érdekes társaság vagyunk. Nem vagyunk sokan egy évfolyamon, mivel ez a szerzetesi intézet is elég kis létszámú. Vagy egy koreai nővér, aki már másod éves; vagy egy kínai nővér, aki csak kínaiul beszél, és egy kicsit ért olaszul is; van egy nápolyi olasz bencés nővér; aki félig csukott szájjal beszél, ezért alig érteni (akkor nyugodtam meg, amikor a tanárok sem értették, hogy mit mond); van egy indiai és egy olasz apáca is, de ők csak vendéghallgatók. Férfiak közül van egy indiai bencés, aki gyakorlatilag annyit ért és beszél olaszul, hogy sì ~ igen; van egy monteverginei olasz bencés, de Ő nem barátkozik; van pár közös óránk a Pierluigi Collina hasonmás trappistával; és még jár velünk egy siegburgi német bencés, akivel egész jóba lettünk. Bár ez a szegény német nincs könnyű helyzetben, mert az apátságát feloszlatták, úgyhogy Ő most hivatalosan egy római közösség tagja. De jó azt látni, hogy Ő nagyjából úgy tud olaszul, mint én - jól el tudunk beszélgetni. Így van ez egyébként a házban lakókkal is: olasztudás szempontjából mondjuk úgy a középmezőnybe tartozom.

Apropó, házban lakók: itt egyébként minden rendben, egy probléma van csak. Az itteni bennszülött testvérek számára feltételezésem szerint vagy teljes újdonság az ajtó, vagy a legtöbbeknek otthon fotocellás volt. Mással nem tudom azt magyarázni, hogy olyan lendülettel csapkodják az ajtókat, mint ahogy egy kisgyerek ugrál otthon az új ágyon. Talán egyszer rájönnek a nyitjára.... (nyelvi humor! :) ) Ha pedig már a háznál tartunk, vettem egy nyomtatót is - méghozzá egy ukrán segítségével. Mikor megkérdeztem, kit kérdezzek nyomató ügyben, hozzá irányítottak. Az illető egy ukrán pap, itt tanul kánonjogot. Mondtam neki, nyomtatót szeretnék, egy napon belül szerzett nekem egyet az internet - egy használtat, valami irodából selejtezték ki. Ipari cucc, asszem 8 kiló, és majdnem egy fél köbméter. Viszont gyors, és szerinte életem végéig kitart. Összesen 70 euróért vettem, állítása szerint ez újonnan 700. Csak bízni tudok benne, hogy nem a maffia keze volt a dologban :) Egyébként a fickó teljesen rá van állva a nyomtató bizniszre, egyszer csak azért behívott a szobájába, hogy megmutassa, milyen gyorsan nyomtat a nyomtatója: ami kb. kétszer akkora, mint az enyém. Mellesleg, az apja nyomdász. Úgyhogy a nyomtatás szeretete családban maradt.

Szombaton pedig, Sümeghy Kata meghívására (akit még a Sapientiáról ismerek) hárman magyarok elmentünk meglátogatni Castel Gandolfót, a pápák nyári nyaralóját. De előtte még benéztem a Santa Maria degli Angeli bazilikába, ami kívülről nem túl szívderítő:

angeli.jpg

Bemenve azonban az ember egy egészen más képet lát: egy olyat, amit Michelangelo tervezett 86 éves korában. Azt mondják, ez Róma második legnagyobb temploma! Egyébként az egész Diocletianus egykori fürdőjére épült, amit később karthauzi kolostorrá alakítottak, a karthauziak elmenetele után pedig plébániatemplom.

sm-angeli-long.jpg

Visszatérve a Castel gandolfói kirándulásra: nagyon jól sikerült az egész, a hely tényleg nagyon szép, jól is éreztük magunkat, a hegymászás után pedig egy kicsit ejtőztünk is az Albanói-tónál. Képeket a facebookon lehet találni az akcióról, ide most csak egyet teszek fel:

1911724_10202792085583752_7192862769975407547_n.jpg

facebook album pedig itt: https://www.facebook.com/sumeghy.kata/media_set?set=a.10202792077783557.1073741860.1248932797&type=1

Ja, és mellesleg a kirándulás megkoronázásaként még ettünk Róma (állítólag) legjobb tiramisuzójában egy tiramisut is. Mitagadás, a tiramisujuk tényleg jó, és a hely is dugig volt. Szóval lehet tényleg ők a legjobbak tiramisu ügyben.

P.S.: Mivel biztosan sokak fantáziáját megragadta a ferences George Clooney, Pió testvér volt olyan kedves, és küldött még egy pár közös képet közös nyári angol nyelvtanfolyamukról. Talán itt még jobban látszik a George Clooney-ság.

 

 

Szólj hozzá

szomszédok george clooney nyomtató Anselmo Casten Gandolfo