Azt érzem, kezdek belejönni az itteni életbe. A múlt héten szerdán gondoltam egyet, és bementem a Szent Péter térre, csak úgy nézelődni az ottani könyvesboltokban, meg úgy egyébként is. Azt kell mondjam, egész otthon éreztem magam ebben a közegben. Gondoltam, kipróbálom mennyi idő begyalogolni a rendháztól a Szent Péter térre. Nem is volt olyan hosszú - az én tempómban kb. 40 perc volt. A délelőttöt így aztán ott töltöttem. Azt igazából elfelejtettem, hogy szerda délelőttönként van a pápai általános kihallgatás. Úgyhogy mikor odaértem a térre, éppen egy brazil csoport képviselője mondott valamit többek között Ferenc pápának, aki egy székben hallgatta, majd pár szót szólt hozzájuk portugálul. Szóval, elmondhatom, hogy láttam Ferenc pápát személyesen, kb. 5-600 méter távolságból. Nem nagy dolog, de azért mégis, na.

A délelőtt többi részét pedig egy-két könyvesboltban töltöttem. Tényleg érdekes dolgokat találtam - legalábbis olyasmiket amik legalább engem érdekelnek. Úgyhogy be is vásároltam egy két könyvből (rendtársaknak tájékoztatásképpen: jórészt ágostonos dolgokat, meg szerzetességről szólókat). Most már értem, hogy miért mondta azt a győri püspök, hogy minden évben kijön legalább egyszer könyveket vásárolni Rómába. Azt kell mondjam, van benne valami.

Aztán a másik dolog, amire rákaptam, az a nagyrészt utamba eső templomok látogatása. Ez mondjuk elég simán megy, hála Bálint atyának és a tőle kapott könyvnek. Gyakorlatilag az összes római templom benne van. A héten így jutottam el két érdekesebb templomba. Az egyik kis templom volt, nem is tudtam róla semmit. Mikor bementem, akkor láttam csak a nevét, és néztem utána. Kiderült, hogy elég patinás épület, ugyanis ebből a templomból nyílik az a szoba, ahol Szent Benedek lakott (a hagyomány szerint) római tartózkodása idején.

Kívülről nem egy nagy etwas...

Belülről annál inkább! Legalábbis nagyon hangulatos

A másik ilyen templom a S. Maria in Cosmedin volt, amit leginkább a Bocca della Verita miatt ismernek az itteniek. Ez egy falra felragasztott régi kő csatornafedél, amely a hagyomány szerint leharapja azoknak a hazugnak a kezét, akik beledugják a kezüket a szájába. Egész az utcáig álló sor volt, úgyhogy tényleg nagy turistalátványosság. Az mondjuk alig érdekelt valakit, hogy ugyanebben a templomban egy több mint 1300 éves mozaik van a falon. Ez régen egy görög templom volt, ma már nem tartanak benne liturgiákat. Viszont az egyik őr nagyon jó arc volt: mikor látta, hogy papi ingben vagyok, odahívott, és leengedett a kriptába is, ingyen. Mikor pedig feljöttem, csak ennyit mondott: Buon missione, padre! ~ Jó szolgálatot, pádre! Szóval azért mégsem annyira nagy ez a római turistagépezet, hogy ne figyeljenek oda az emberre, akár egy ilyen aprósággal is.

a Bocca della Verita ~ az igazság szája

A mozaik, amely a mágusok hódolatát ábrázolja a Kisjézus előtt - azért van ott jobboldalt az a kósza kéz :)

Más témára térve, talán az olaszom fejlődik. Ma az egyik angol bencés megkérdezte (akit egyébként szintén Bertalannak ~ Bartolomeonak hívnak), hogy olasz vagyok-e. Mondjuk Ő azért nem született olasz, de mégiscsak jól esett.

Egy másik érdekes dolog, amit itt láttam, azt nagyjából így lehetne leírni: az egzotikus pótgondozók jelenléte. Hogy mit jelent ez? Egyre több olyan "párral" találkozom, ami áll egy idős olasz bácsiból/néniből, sokszor tolószékben, otthonkában, vagy házipapucsban. Az oldalán pedig egyfajta vendégmunkás, legtöbbször indiai, aki kísérgeti sétálni, beszélget vele, szórakoztatja. Elég furcsa látványt nyújtanak. Meg azért valahol nagyon szomorú az egész szituáció, mindkét oldalról nézve. A gazdag nyugati, magányos nyugdíjas fogad maga mellé pénzért egy indiai "szárnysegédet". United Colors of Róma... Apropó indiaiak - a házban lakók továbbra is tartják a "kasztjukat", csak akkor közösködnek a többiekkel, ha nagyon szükségük van rá.

(a kép csak illusztráció!)

Az afrikaiak viszont tényleg barátságos figurák - egy kivételével, akinek olyan hangja van mint Louis Armstrongnak (na, Ő kicsit ijesztő...). Van olyan, aki Ruandából érkezett, és mindig úgy köszön: O, Hongrie! L' Autriche-Hongrie! ~ Á, Magyarország! Az Osztrák-Magyar Monarchia! Egy másik nigériai, pedig annak az érzésének adott hangot az ebédnél, hogy már szinte premontreinek érzi magát. Mire a másik rászólt, hogy hé, cimbora, mi egyházmegyések vagyunk, nem premontreiek! Erre csak azt mondta: Nézd meg, mi már premontreiek vagyunk - levest eszünk meg tésztát, mi kell még? Ja, egyébként számomra nagy kulturális felismerés volt, hogy az afrikaiak nem szeretik sajtot. Semmilyen formában. Van, aki még a pizzát sem.

Kirándulni ezen a héten is voltunk, de most egy kicsit többen, mint legutóbb. Kihasználva a jó időt (itt egész héten majdnem minden nap 30 fok volt) elmentünk az állatkertbe. Elég sok mindent láttunk, amit egy állatkertben látni lehet, de a favorit ez a hal volt, elsősorban a neve miatt:

A helyes kiejtés végett tudni kell, hogy az olaszok az "s"-t "sz"-nek ejtik. Ezért a hangos felolvasást munkahelyen és gyerekek közelében nem javaslom :)

Itt pedig egy csoportkép a csapatról az állatkertben:

Kirándulásokra visszatérve, egyikünknek (aki nem én voltam!) támadt egy jó ötlete, hogy amíg jó idő van, nem csak állatkertbe kellene mennünk, hanem meg kéne látogatni Capri-szigetét is. Szóval egy villámszervezés után eldöntöttük, hogy a héten kedden (azaz holnap) elindulunk reggel Caprira vonattal meg hajóval, és csak szerda délután fogunk visszaérni. Ez nekem is abszolút jó, hiszen kedden nincs órám, szerdán pedig 4 után kezdődik az első órám. Úgyhogy irány Capri - a beszámoló és a képek pedig majd érkeznek jövő kedden. Addig is üdvözlet mindenkinek! :)