2014. dec 02.

Vatikán titkai, gesztenye és piros zokni

írta: p.B
Vatikán titkai, gesztenye és piros zokni

A leutóbbi bejegyzés végén ígértem, hogy beszámolok arról, hogy hogyan is jutottam be a vatikáni kertekbe. A kulcsszó az egészben talán a Gondviselés. Az egész úgy kezdődött, hogy a Szent Péter bazilikában találkoztam az ottani magyar gyóntatóval, Lucián atyával. Már említettem, hogy ő lengyel származású minorita (ferences), aki a szlovák provincia tagja, és ezért egész jól beszél magyarul. Na, hát amikor találkoztunk, szóba is elegyedtünk, elég sokat beszélgettünk. Szó szót követett, és végül meghívott a Collegio dei Penitenzieribe, azaz a gyóntatók rendházába, meg a vatikáni kertekbe sétálni. A meghívás célja igazából az volt, hogy segítsek neki egy kicsit a magyar nyelvben, merthogy elég ritkán tudja csak gyakorolni, és elkéne neki a segítség - a vatikáni kert csak amolyan mellékörülmény volt (én azért örültem neki). A miheztartás végett azért leírom, hogy ide elvileg nem juthat be akárki, külön engedély kell a Vatikánból valakitől, ha be akarunk jutni. Ha pedig a kertekben is szeretnénk sétálgatni, akkor a csendőrségtől kell hivatalos igazolás. Ez az atya szerzett ilyet is, amivel én is be tudtam jutni a Vatikán területére.

Ha most mindent le akarnék írni, ami ott található, valószínüleg 24 órát itt ülnék s gép előtt, és gépelnék; és az otthoniak sem olvasnák végig. Úgyhogy inkább csak a címszavakat említem meg, meg mutatok néhány képet (amiket megintcsak nem én készítettem, ezért szépek)

A középen látható három emeletes házban lakik most a nyugdíjas Benedek pápa

A Vatikáni Államtitkárság egy régi képen, még II. János Páp pápa címerével

Nekünk még víz is volt benne

A háttérben a Szentszék pénzügyminisztériuma

Pápai helikopterleszálló

Ha röviden össze szeretném foglalni, hogy mi minden található a Vatikánban, azt mondhatnám, hogy minden. Van ott például bevásárlóközpont is (igen drága, de fogkrémért meg ilyesmikért érdemes ide jönni - legalábbis a ferences atya szerint), és vasútállomás is, amit évente kétszer használnak. De van tévétorony, szökőkutak és szobrok tömkelege, etióp kollégium, és még helikopterleszálló is, amint a fenti képen látható.

A vatikáni vasútállomás

A sétálgatás közben nagyrészt olyasmikről beszélgettünk például, hogy mi a különbség nyugat és nyugodt között, mit jelent az, hogy felszínes, vagy hogy nem használjuk így egybe hogy édesnagyapád. A séta/nyelvóra után pedig bementünk a Palazzo Tribunale-ba, amely ma a Szent Péter bazilikában gyóntató minoriták rendháza, benne egy-két másik lakóval, például azzal a bíborossal, aki kihirdette Ferenc pápa megválasztását.

Palazzo Tribunale, a gyóntatók "rendháza" - itt ebédeltünk

Lucián atya hálából a magyar nyelvleckéért meghívott egy ebédre, meg egy kávéra is, utána azonban mennem kellett, mert délután már órám kezdődött az egyetemen. Ami viszont még említésre méltó, hogy amikor sétálgattunk a kertekben, egyszercsak egy középkorú úr, egy idősebb asszony, és egy fiatal lány jön velünk szemben - beszélgetnek, mögöttük tisztes távolságból pedig egy nagy fekete autó kíséri őket. Mikor mellénk érnek, a férfi hatalmas Dicsértessékkel köszön Lucián atyának. Mint kiderült, a vatikáni magyar nagykövettel találkoztunk, aki éppen a kertben sétálgatott. Azt hiszem, ekkora véletlen nem létezik, ez színtiszta Gondviselés.

A múlt hét másik magyar vonatkozású történése volt az ú.n. Gesztenye-parti, ami a Collegium Germanicum et Hungaricum-ban volt. Ez az épület egykor az Osztrák-Magyar Monarchia kispapjainak adott otthont, és ma is tulajdonképpen ezt a célt szolgálja. Az egykori monarchia területéről laknak benne kispapok, mind a 9 emeleten (!), jezsuiták vezetése alatt. Na ebben az épületben volt kifejezetten a Rómában tanuló magyarok számára egy gesztenyesütögetős pizzázás, meg beszélgetés. Elég jól sikerült az egész, nagyjából harmincan voltunk.

Ilyet ettünk :)

A kollégium bejárata - talán még az írás is kivehető

A harmadik program, amin részt vettem, az a Római Magyar Akadémia által szervezett kirándulás volt, Orvietóba, utána pedig egy olivaolaj-sajtoló üzembe, ahol olivaolajas vacsorával fejeztük be a napot. Az egész nagyon jól sikerült, sok szép dolgot láttunk. Aki erre/arra jár, mindenképpen nézze meg az orvietói dómot, meg ezt az olajpréseldét Montecchióban, amit ugyanúgy hívnak, mint engem olaszul: Oleificio Bartolomei ~ Bertalanék olajpréseldéje. Ide csak egy csoportképet teszek fel, a többi képért hála Sümeghy Katának, itt lehet őket megnézni:

https://www.facebook.com/sumeghy.kata/media_set?set=a.10203068879943438.1073741865.1248932797&type=3

Orvietóban, a városfalnál. Mögöttünk egy egykori premontrei apátság, amit kitakarunk

Ennyi szórakozás után azért egy két szót a tanulásról is. Szent Hildegárd olvasását befejeztem (Deo gratias!), már csak előadást kell belőle tartanom, meg egy 10 oldalas beadandót írnom. Hurrá. A szórakozott angol bencés továbbra is szórakozott, egyik nap egy igen erős fekete reverenda - piros zokni kombinációban jött órát tartani. Egy igazi szórakozott professzor.

Ez most ennyire sikeredett - de azért kérem az otthoniakat, hogy szurkoljanak nekem, meg egy kicsit imádkozzanak is értem, mert vasárnap lesz az első olasz prédikációm itt a rendházban (papoknak prédikálni = akasztják a hóhért), amit utána angolul is össze kell foglalni, a házban lakó indiai nővérek számára. Szóval nem lesz egyszerű. Egyébként pedig üdv az otthoniaknak, december 22-én repülök haza!

P.s.: A továbbiakban igyekszem több képet feltenni, és kevesebb szöveget - mindenki jobban szeret képeket nézegetni, mint olvasni :)

+1 bónusz: csoportkép két amerikai és két brazil premontreivel az egyik brazil szülinapján

 

 

Szólj hozzá

tanulás képek kirándulás gesztenye róma festa Vatikán Anselmo generalitia