Az igazat megvallva, kicsit szégyellem is magam, hogy elég régen nem írtam már blogbejegyzést... De mentségemre szóljon, itt is vizsgaidőszak volt, jobban mondja vizsga-másfél-hét. Merthogy az egyetemen, ahol a tanulok az a szokás, hogy nincs vizsgaidőszak, csupán ez a másfél hét. Előtte van egy felkészülési időszak (egy hét), aztán pedig a vizsgák, mindenből szigorúan egy időponttal. Szerencsére azért vannak tanárok, akik inkább az írásbeli beadandót preferelják, és vannak tanárok, akik sajnos mindkettőt. Végülis megtanultam értékelni a beadandókat is, amikor rájöttem, hogy nem is olyan rossz az, ha 7 nap alatt nem 7 vizsgát kell letenni, hanem vannak olyan tantárgyak, amelyeket "le lehet tudni" hamarabb beadandóval.

Szabad fordításban: "Elromlott a nyomtató!"

Mivel mikor otthon voltam, úgyis sokan felvetették, hogy nem sokat írok a tanulásról ("Tanulsz te egyáltalán valamit odakint?"), na most egy kicsit írok róla. Hála Istennek, talán a legdurvább Szent Hildegárd olvasó szemináriumot (a látnokos, 300 oldalas-olvasnivalós) sikerült tízesre abszolválnom - összesen 18 oldalt írtam olaszul. Mondjuk a beadás előtt egy olasz bencés apáca felajánlotta, hogy átnézi nyelvi szempontból, úgyhogy azt ki tudtam javítani. Szerencsére azért nem volt benne olyan sok hiba. Ezt megcsináltam még egy beadandónál (a német bencésnél, mert hát ugye a német precizitás...), ahol Havassy Bálint atya ellenőrizte/javította a szöveget (ezúton is köszönöm szépen!) Jeromos ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban. Volt még egy harmadik beadandó, amiből vizsga is volt, de ott már saját erőmből beadtam az olasz bencés profnak, aki nem említette a nyelvtani hibákat, úgyhogy talán nem volt belőle olyan sok. Ja, és a rend kedvéért ennek a tanárnak a neve magyarra fordítva Öröm Lajos :)

A nevéhez híven: Öröm Lajos

A maradék vizsgákról is azt kell mondjam elég tűrhetően sikerültek, bár nem tudom még mindegyiknek az eredményét. A kéményseprő mikulás nagyon kedves volt, hagyott beszélni. A végén annyit mondott: Sono d'accordo. Va bene. Grazie. Arrivederci! ~ Egyetértek, rendben van, köszönöm, viszlát! A szórakozott angol professzornál (ezúttal piros zokni nélkül) azért kicsit nehezebb volt a vizsga: nekünk kellett kiválasztanunk egy 4 cm-nyi szöveget (?), és azt elemezni a görög és az olasz fordítás alapján valamelyik kappadókai atya egyik művéből. Utána Ő adott nekünk egy hasonló szöveget, amelyet szintén elemezni kellett. Aztán feltett néhány kérdést. Talán a vizsgák közül ez volt a legnehezebb, de sikerült, kilencest kaptam. A pszichológia vizsgát pedig leginkább a Sapientián (ahol teológiát tanultam, Budapesten) Hedvig nővér vizsgáztatási módszeréhez tudnám hasonlítani egyháztörténelemből: mint a géppuska. Egymás után záporoznak a kérdések, gondolkodni vagy felkészülni nem nagyon van idő. Viszont azt is el kell mondjam, hogy szerettem Hedvig nővérnél vizsgázni, mert kihívás volt, izgalmas, és Ő is segítőkész volt. Nagyjából ugyanígy az indiai klaretiánus (ez egy szerzetesrend neve :) ) pszichológia tanár. Szóval az is jól sikerült. Bár érkeztek a lövések egymás után, alapvetően segítőkész volt.

Kérem a következő vizsgázót, avanti! - a kép természetesen illusztráció!

Biztos többeknek feltűnt a jegyek furcsasága itt Rómában. Először nekem is furán hangzott: Kaptam egy kilencest, vagy tízest. De aztán megszokja az ember. Itt ugyanis a szokás, hogy 1-10-ig osztályoznak, és 1-5-ig még bukás van. Szegény brazil pont tegnap kapott egy négyest jogból, úgyhogy mehet újra vizsgázni. Még én is szokom az itteni rendszert, aminek tulajdonképpen egy értelme van: többet kell dolgozni, hogy ne bukjon meg az ember.

Mindent egybevetve, hála Istennek, sikeresen túléltem ezt az első vizsgaidőszakot, úgyhogy most lett egy kis szabadidőm. Itt is farsangi szezon van, ezt látni lehet már az utcán is. Tegnap előtt például egy kb. 4 éves hercegnő jött velem szembe az utcán, akinek olyan széles volt az abroncsos szoknyája, mint Ő maga. A rendházban mondjuk nem csinálunk nagy ügyet a farsangból, csak a szombat esti rekreáció létezik, mint farsangi mulatság. Ami egyébként tényleg jó szokott lenni, bár legtöbbször csak beszélgetnünk. Az egyik alkalommal volt egy tényleg szép jelenet is. Kedvenc brazilunknak ugyanis begyulladt a bokája (volt régen valamilyen balesete), ezért csak bicegve tudott járni, minden nap fásliznia kellett a lábát. Többek között ez is szóba került a rekreáción, ahol a házban lakó premontrei püspök (igazából érsek, de mindenki püspöknek hívja ~ vescovo) is ott volt. Bár legtöbbször nem nagyon szól hozzá, csak pipázik vagy szivarozik az asztalnál. Mikor szóba került a bokagyulladás, eltűnt egy pár pillanatra, majd egy nagy adag vastag zoknival meg fáslival tért vissza. Ezután személyesen bekötözte a brazilnak a lábát, abszolút nem zavartatva magát, mintha ez teljesen természetes lenne egy érsektől, aki az egyik vatikáni jogi intézmény (Apostoli Szignatúra) tulajdonképpeni vezetője. Azt kell hogy mondjam, hogy tényleg egy nagyon hiteles ember, ami egyébként látszik a prédikációiból is. Még ha nem is ért a szemüvegdivathoz :)

Lakótársunk a pápával - fekete reverendában, amit én is ezen a képen látok rajta először. Legtöbbször Ő is sima fehér habitust hord, mint mi. Meg a lila kis sapekot.

Mint ahogy otthon is, itt is létezik a bejgli jelenség, csak itt máshogy hívják. Biztos hogy mindenkinek ismerős az a kép, amikor farsangkor, valamikor februárban is még a karácsonyi bejgli meteoritkemény utolsó csücskeit csócsálja az egész család. Na, az itteni bejgli a panettone. Az olaszok itt ezt úgy eszik karácsonyra, mint mi a bejglit. Az itt lakók bevallása szerint tavaly az utolsó panettone a házban áprilisban fogyott el. Szóval a rekreációkon még van jó 3 hónap panettone-evés. Mondjuk én azért előnnyel indulok a magyar bejglievési hagyományokkal a többiekhez képest.

Panettone: az olaszok bejglije

De az olasz bejglin túl azért van más igazi olasz élménye is az embernek. Tegnap egy páran elmentünk Róma Trastevere városrészében található Santa Dorotea (Dorottya) templomba, akinek tegnap volt az ünnepe. Szinte tapintani lehetett az olasz mentalitást a templomban: kicsit hamarabb érkeztünk oda, még javában ment az irgalmatlan rohangálás és szervezkedés. A kántor néha-néha rázendített, majd a közepén abbahagyta (belesült?). Közben érkeztek az apácák, kéregetők (United Colors of Róma!). Mi pont egy Szent Antal szobor mellett álltunk, ami egy plexifallal el volt rekesztve az emberek elöl, csak az alján volt egy kis luk vágva, hogy meg lehessen simogatni Szent Antal lábát. Tipico italiano. A templomot egyébként minorita ferencesek gondozzák, úgyhogy mindenhol ferences szentek vettek körül bennünket. Aztán megérkezett a szentmise főcelebránsa is, egy bíboros, akinek ez a címtemploma. Kicsit késve érkezett az öregúr, úgyhogy már bevonulás közben rohant utána az autóból valamelyik ministráns a pásztorbottal és a püspöksüveggel. Azt menet közben ráadták, a botot a kezébe nyomták, és folytatódtak az események, mintha mi sem történt volna.

Santa Dorotea templom belülről

A S. Dorotea templom bíborosa, egy nyugdíjas mexikói maffiózóarcú, egyébként kedves főpap

A római élményt csak tetézte, hogy az egész templom a Trastevere városrészben található, ami mondhatni a római "nyócker". Az egyik római hallgatótársam szerint, aki igazi rómainak vallja magát, az mind ebből a városrészből származik, vagy itt lakik. A másik követelmény az igazi rómaisághoz, ha legalább egy felmenője volt már lakója a Regina Coeli-nek. A Regina Coeli pedig a római börtön. Szóval, nem sokan vannak igazi rómaiak, de akik azok, azoktól jobb óvakodni. :)

A Regina Coeli börtön belülről, középen a névadójával, a Mennyek Királynéjával, a Boldogságos Szűz Máriával

És ha már bíboros, ezt a képet a Lateráni Bazilikában csináltam, ahol a betlehemi jászolnál már ott nézelődik valószínűleg a bazilika bíborosa. Biztos, ami biztos.

A bíboros és a Kisjézus, & tsai

Ezt a szobrot pedig Ferenc pápától kapta a Lateráni Bazilika dec. 8-án. Ott is voltam, amikor ünnepélyesen kihirdették. Elég régi, azt hiszem 15. századi

Ezt pedig csak úgy fényképeztem, egy a sok hétköznapi péntek este közül :)

Azért a jövőben igyekszem kicsit gyakrabban írni, addig is kitartás az otthoni hóhelyzetben! Itt csak eső esik, de az sokszor és nagyon. De azért túlélhető, akárcsak a vizsgaidőszak! :)