"premontreiek jelenléte olyan, mint egy világítótorony a környező vidék számára"

"megtérés nélkül nincs közösség"

"a missziós vendégszeretet a kivülállókat testvérekké és nővérekké teszi"

"a gonosz általában az ember zsebén keresztül férkőzik be az életébe"

Csak néhány gondolat abból a beszédből, amelyet 2022. szeptember 22-én Ferenc pápa a Vatikánban mondott a világ összes premontrei elöljárójának (apátok, perjelek, nővérek főnöknői). A szöveg végén azonban kiderül, hogy nem csak a szerzeteseknek címezte, hanem minden közösségnek, amely kapcsolatban áll bármilyen formában is a premontreiekkel - számukra is áldását küldi. Ebbe én szívem szerint beleértek mindenkit, aki ezeket a sorokat olvassa: jó olvasgatást, és sok áldást mindenkinek!

Kedves testvérek és nővérek, Isten hozott benneteket! Köszönöm szépen Generális Apát úr kedves szavait!

Köszöntelek mindannyiótokat, örülök, hogy találkozhatom veletek, igaz egy év késéssel. Valójában a tavalyi évben ünnepeltétek Szent Norbert és társai 1121. év karácsonyi, prémontréi fogadalomtételének 900. évfordulóját. Ez volt az az esemény, amely a Premontrei Rend születését jelentette.

Ez a kis Észak-franciaországi település volt az a kovácsműhely, ahol formát öntött első közösségetek. Már a rend alapításának századában az újszülött rend Európa-szerte rendkívüli módon növekedésnek indult. Mindegyik közösségetek Prémontré apátságához kapcsolódott, mégis mindegyiknek megvolt a maga arculata és életmódja. Így a Rend, amelynek alapjait Szent Norbert rakta le, szilárd és önálló szerzetesközösségek szövetségeként született meg. Mint szerzeteskanonokok, egy bizonyos templomra tették le fogadalmukat, gyökeret eresztve egy bizonyos helyen.

A szerzetesrendek története sokszor egyfajta feszültségről tanúskodik az alapító és az alapítása között. De ez jó dolog – mert ha nincs feszültség, minden az alapítótól függ, és intézmény meghal az alapítóval együtt. A feszültség segít a közösségnek szerzetesrenddé növekedni. Szent Norbert például hithirdető volt, vándorprédikátor; majd mint Magdeburg érseke teljesítette ki az evangelizációs törekvéseket az akkori germán birodalom határáig. Joggal merül fel a kérdés: hogyan lehet Szent Norbert hithirdető karizmáját életre váltani stabil és helyhezkötött közösségekben?

Az elkövetkező években, rendetek számos apátsága és monostora fogja ünnepelni alapításának 900. évfordulóját. Ez a tény még hasznosabbá és szükségesebbe teszi az erről a kérdésről való gondolkodást.

Rendetek szervezeti felépítése nagy szilárdságról tett tanúbizonyságot az elmúlt évszázadokban. Sok apátságotok és monostorotok története összeforrt annak a tájnak a történelmével, ahol az alapítások találhatók – örömteli pillanatokkal és megpróbáltatásokkal. Ez a szimbiózis már megsejtethet valamit abból, hogyan járhat kéz a kézben helyhezkötöttség és hithirdetés, evangelizáció és egy-helyben való élet.

A testvérek vagy nővérek közösségének jelenléte olyan, mint egy világítótorony a környező vidék számára. Mindazonáltal, a nép tudja azt is, hogy egy szerzetesközösség nem mindig éli a maga teljességében azt az életformát, amelyre hivatott. Kereszténységünk jó kezdeményezésekből és hibákból, és folytonos újrakezdésből áll. Nem szabad emiatt szégyenkeznünk! Ez az út. Nemhiába ígéritek kanonoki fogadalmaitokban életetek megjobbítását és a közös életet. Megtérés nélkül nincs közösség. És pont ez az újrakezdés és megtérés a közösséghez a tiszta evangéliumi tanúságtétel, amely erősebb, mint bármilyen szentbeszéd.

A zsolozsma és a szentmise közös és hívő ünneplése mindig visszavisz bennünket minden közösség forrásához. A liturgia, az istentisztelet a szerzeteskanonokok lelkiségének a szíve, amelyben elfér Isten egész népe. Másrészt, az Egyház imája nem ismer határokat. A közös imádságban való hűségnek, amely tulajdonképpen Krisztus imája, nagy apostoli értéke van. Segít megnyitni a szívet és értelmet mindenki felé, és ez a nyitottság fejeződik ki templomaitok emberközeli és nyilvános szertartásaiban. Hívők és arrajárók is szívesen látott vendégek és résztvevői az imádkozó közösségnek. A testvéri együttélés és közös imádság kultúrája az, helyet adva a személyes imának is, amely alapja egy „missziós vendégszeretetnek”, amely a kívülállókat testvérekké és nővérekké teszi.

A történelem folyamán számos premontrei hithirdetővel találkozunk, akik kifejezetten Szent Norbert missziós lelkületét élték meg. A misszió története bátorság és áldozathozatal története a szeretetért. Apránként bontakozott ki a felismerés, hogy a hithirdetés rendetek számára elsősorban stabil közösségek kialakítását jelenti missziós területeken. Így születtek új monostorok és apátságok az európaitól nagyon eltérő körülmények közepette is. A kihívás az volt, hogyan lehet megtalálni az igazán lényeges dolgokat, jogos kritikának alávetve a hagyományos formákat, hogy meg tudjuk különböztetni a szükségest és egyetemest attól, amit a körülményekhez kell igazítani.

Napjainkban ősi európai monostoraitoknak újra át kell elmélkedniük történelmüket – meghívást kaptatok, hogy újra átéljétek rendetek első időszakát, hogy jobban átérezhessétek közösségetek kezdeti inspirációját. Nem felejthetjük el: szerzetesrendnek lenni azt jelenti, hogy tudunk tanulni a másiktól; szövetségben élő, de önállóságukat megtartó közösségekként tudunk testvéri figyelmességgel fordulni az összes többi közösség felé. Ez is módja számotokra egyházunk katolicitásának, egyetemességének megélésére. Minden közösség megtartja a maga identitását, amelyet meghatároz saját eredete és történelme, így egyik közösség sem erőlteti rá a másikra saját identitását, hanem felismeri, hogy ugyanabban a közös karizmában egymást gazdagítva osztozunk mindannyian.

A szerzeteskanonokok hithirdetők, hiszen lelkiségüknek köszönthetően mindig az Evangéliumból és a nép kézzelfogható szükségleteiből indulnak ki. A nép valójában nem egy elvont fogalom, hanem olyan emberek, akiket jól ismerünk: közösségek, családok, személyek, akiknek arcuk van. Kapcsolódnak az apátsághoz vagy a monostorhoz, mert annak környékén élnek és dolgoznak. Olykor osztoznak közösségeitek hosszú történelmében is. Nyitottnak kell lenni a népbe való kulturális beágyazódásra, párbeszédre lépni a néppel, nem megtagadva a népet, ahonnan mi is jöttünk. Ez az a lelkiség, amely segít újra és újra „földre szállnunk” a valóságba.

A gyakorlatban egy premontrei ház missziós lendülete kézzel fogható döntésekben nyilvánul meg a szociális, gazdasági és kulturális élet területein. Egy szerzetesközösség gazdasági tevékenységének célja tagjainak eltartása, képzésük és apostoli munkájuk támogatása. Sokatok számára jelenti a kulturális és épített örökségről való gondoskodást, és annak megőrzését. A gazdasági tevékenység a hithirdetést és a karizma megélését szolgálja: soha nem önmagáért való, hanem lelki célért. Soha nem mondhat annak a célnak ellent, amit szolgál. Ez azt jelenti, hogy amikor megvizsgáljuk bevételeinket, fel kell tennünk a kérdést: mi jut ebből a körülöttünk élőknek? Szegényeink, vendégeink, látogatóink számára? Hol van bennük az evangéliumi egyszerűség? Bevételeink segítik-e a testvéri élet és a vendégszeretet növekedését? Ezekből a kérdésekből is jól látszik, hogy küldetésünkkel, a néppel, a közösséggel kell összehangolni a gazdasági élet területén hozott döntéseinket, és nem fordítva. Amikor akár egy egyházmegyében, vagy egy szerzetesrendben elhatalmasodik a gazdasági tevékenység, elfelejtődik a nép, és elfelejtődik amit Jézus mondott, hogy nem lehet két úrnak szolgálni (Lk 16,13). Vagy Istennek szolgálsz, vagy (azt várná az ember, hogy az ördögnek – de nem, nem az ördögnek, hanem) a pénznek. A pénz bálványozása. Ez eltávolít minket igazi hivatásunktól. Ezért mindig fel kell tennünk a fenti kérdéseket tevékenységünkkel kapcsolatban. Hogyan hat majd szegényekre, vendégeinkre, látogatóinkra, akik látják gazdasági tevékenységünket? Gazdasági döntéseink az evangéliumi egyszerűség megnyilvánulásai, vagy inkább vállalkozók vagyunk? Erősítik a vendégszeretetet és a testvéri életet? Mert nem szolgálhatunk két úrnak. Legyetek nagyon éberek, mert a gonosz általában a zsebeken keresztül férkőzik be az ember életébe!

Fontos kérdés, hogy gazdasági döntéseinknek milyen hatása van környezetünkre. A közösség stabilitása és hosszú évek tapasztalata segítenek döntéseink hosszú távú hatásait figyelembe venni. A fenntarthatóság kulcsfontosságú, akárcsak a társadalmi igazságosság. Mint munkaadó, egy apátság vagy monostor tekintettel kell legyen azokra az emberekre, akik nehezen találnak állást, együttműködve akár szociális munkaügyi irodákkal. Egy térség lendületességéhez nagyban hozzá tud járulni a bölcs nyitottság műemlékeitek, kertjeitek és természeti környezeteitek közkinccsé tételében. Továbbá, hagyományaitoknak része a veletek együtt élő emberek körülményeire való odafigyelés, amely termékeny lelkipásztori munkát, és az evangélium hiteles hirdetését teszi lehetővé számotokra. Gazdasági és szociális döntéseink nincsenek elválasztva a küldetéstől. Az állami szervekkel és különböző társaságokkal való kapcsolat, de még a közösség befektetései is tudnak jó ügyeket szolgálni. Kívánom, hogy a renden belüli kölcsönös kapcsolataitok tartsák nyitva szemeteket, élesszenek közösségeitek közötti szolidaritást és odafigyelést, megélve az evangéliumot és tanúskodva róla!

Gondos gazdálkodás mellett fontos azokról is gondoskodni, akiket nehéz elérnünk: akik a szociális hálón kívülre kerültek, vagy akik törékenységük vagy súlyos szegénységük miatt a társadalom peremére sodródtak. Bizonyos szükségleteken csak a szeretet tud segíteni, amely az első lépés a társadalomba való újra-integrálódás felé.

Sok premontrei szerzetes szolgált plébánosként, tanárként, hithirdetőként. Emlékük ma is él közösségeitekben, plébániáitokon, iskoláitokban, és a településeken, ahol szolgáltak. Ők hagyományotok éltető forrásai, amely gondolat visszaköszön jubileumi jelmondatotokban is:

„Együtt, Istennel, az emberek között”. Szent Norbert örökségében, a premontrei lelkiségben az Eucharisztia egyre központibb helyet foglal el, akár ünnepélyes és összeszedett közösségi ünneplés formájában, akár a csendes szentségimádásban. Ahogy az Úr jelen van ebben a szentségben, úgy akar általatok is jelen lenni mindazok életében, akikkel találkozunk. Váljatok ti is azzá, testvérek és nővérek, amit ünnepeltek, magatokhoz vesztek és imádtok: Krisztus Testévé, aki az egység tűzhelye, aki körül sokat megmelegedhetnek.

Norbert és társai első fogadalma karácsony napján rendeteket örökre a megtestesülés misztériumához kötötte. Betlehem egyszerűsége és szegénysége inspirál benneteket testvéri érzületre. Szűz Mária anyai jelenléte vezessen benneteket a hit és gondoskodó szeretet útján. Az ő és a tanítványok imádsága kísérte az apostoli egyház születését, amely mindig is inspiráció volt életformátok számára. Az Egyház és Krisztus Anyja segítsen nekünk teljesebb emberré válni, hogy hiteles tanúi legyünk az evangéliumnak és az üdvösségnek.

A Szentlélek világosítson meg bennetek utatokon és szolgálatotokban az Egyház számára. Szívből áldalak meg mindannyiótokat és közösségeiteket. És ahogy Generális Apátotok mondta: imádkozzatok értem! Köszönöm!