Hajnalban érkeztünk meg Rómába autóval, a házfőnök fogadott minket, ahhoz képest nagyon kedvesen, hogy hajnali háromra értünk oda. Megmutatta mindannyiunk szobáját, engem pedig rögtön választás elé állított: melyik szobát választom a két lehetőség közül? Ő a hátsó udvarra nézőt ajánlotta, mert ott szebb a kilátás. Elhittem neki, hajnali háromkor mi mást tud csinálni az ember?

Aznap reggel azonban nem a szép kilátásra ébredtem, hanem 4:30-kor égtelen szirénázás szerű valamire. Odamentem az ablakhoz, felhúztam a redőnyt, és láttam, hogy egy olyan jó 20 kilós páva ül velem szemben a fenyőfán, a harmadik emelet magasságában. Gondoltam, beáldozom az egyik papucsomat, csak hagyja már abba a károgást, de kiderült, nem Ő ...

Mielőtt elindultam volna otthonról, többen ajánlgatták -de főleg a rendtársak, hogy majd küldjek magamról rendszeresen híreket, mondjuk köremail formájában. De azt gondoltam, talán a blog egy kicsit egyszerűbb: több kép fér el bele, aki akarja, csak a képeket nézegetheti meg, és talán könnyebben is elérhető, mint az email. Szóval mindenkinek jó képnézegetést és/vagy olvasást, vérmérséklete szerint.