Október első hétvégéjén, bár kicsit last-minute szervezésben három premontrei iskolánk tanárainak egy csoportjával 900+1 jelszóval, busszal elzarándokoltunk Szent Norbert atyánk sírjához Prágába.

Péntek reggel Csornán utolsókként szálltunk fel Pál testvérrel, a többiek már korábban a buszon voltak Reziből, Keszthelyről és Szombathelyről. Hála Istennek, utunk nyugalmas volt, bár kis késéssel érkeztünk ebédre zelivi apátságunkba (https://www.zeliv.eu/), ahol az egykori perjel kollégám (azóta már apát lett) Tadeás atya/apát úr várt bennünket. Az ebéd klasszikus cseh konyha volt: hagymaleves, krumpli és rántotthús + egy korsó apátsági sör, amit helyben főznek. Ezután jártuk körbe apátságukat, megtekintve a kommunizmus idején papi internálótáborként működő hatalmas rendházat, és az itt fogvatartottak emlékműveit. Bejutottunk olyan helyekre, ahová egyébként "átlagembernek" nincs bejárása: káptalanterembe és egykori ebédlőbe.

A hely továbbra is nagyon szép, különösen is szép a gótikusból barokkba hajló berendezés, és az oltárok mögötti bársony köpenynek tűnő díszítés. Jó volt látni, hogy van élet a templomban, a gyerekmise kellékei az oltár előtt voltak kikészítve.

Az apátsági komplexum megtekintése után Tadeás meghívott minket egy "korsó kofolára" (bár én szeretem, a korsó kofola továbbra is bizar dolognak hat a számomra), majd tovább indultunk a prágai Strahovi Premontrei Apátság (https://www.strahovskyklaster.cz/) felé, közben a buszban elimádkoztuk a zsolozsma esti imaóráját.

Hála Istennek, az apátságtól 900 méterre lévő apartmanokat gond nélkül el tudtuk foglalni, mi Pál testvérrel pedig a premontrei apátságban kaptunk szállást. Mivel már sötétben értünk oda, komoly kihívást jelentett az egyik legnagyobb premontrei apátság végeláthatatlannak tűnő folyosóin nem eltévedni, és a gazdag kulcscsomóból mindig megtalálni az éppen aktuálisat, amivel tovább tudunk jutni a labirintusban.

Este tanárainkkal megnéztük a Hradzsint, a prágai várat, itt-ott megállva - például Nepomuki Szent János sírjánál, a Lobkovicz palotánál, a Kolozsvári testvérek Szent György szobránál, és meglepetésünkre az Arany utcácskánál, ami egyébként belépődíjas lett volna. A szállasra visszafelé tartva betértünk egy helyi sörözőbe, ahol legnagyobb meglepetésemre 17 fős csoportunk rendelt 12 csésze meleg teát (sajnálom, hogy nem fényképeztem le a csapos lány arcát - mellesleg nem is volt annyi bögréjük, az utolsó teákhoz már korsóban hozták ki a forró vizet), és 4 korsó sört. Alig győztem bocsánatot kérni a csapostól, erre én sem számítottam. Itt felfrissülve érkeztünk vissza a szállásunkra, ahol szerintem senkinek nem volt gondja az elalvással.

Másnap Pál testvérrel részt vettünk a reggeli latin zsolozsmán az apátsági templomban - nagy örömmel fogadtak minket a rendtársak, főleg mivel sokan közülük velünk ünnepelték türjei templomszentelésünket, így ismertek minket. Arról nem is beszélve, hogy a zsolozsma utáni reggelin a türjei bögrékkel volt megterítve. Reggeli után találkoztunk tanárainkkal a reggeli színhelyén, majd visszamentünk az apátságba, megtekinteni világhíres könyvtárukat, termeiket. Külön öröm volt, hogy a szerzetesek számára fenntartott kertbe is kivittek minket, ahonnan az egyik legszebb kilátás nyílik egész Prágára. Sőt, én is most jutottam be először abba a kis kerti házba, amelyet Napóleon felesége számára építettek, mintegy menedékként.

rendházi szobám prágai apátságunkban

a monostor rendtársak számára fenntartott kertje

A körbevezetés után szentmisét mutattunk be Norbert atyánk sírjánál, és egy üvegkeresztet is ott hagytunk "magyar premontrei iskolák tanárai" latin felirattal, mintegy hálatáblaként rendalapítónknak. A szentmise után találkoztunk még (szinte véletlenül) a nyugalmazott, idős prágai premontrei apát úrral, aki Ödön apát úrnak volt jó barátja, és a kommunizmus idején a cseh katolikusok egyik "kvázi hőse" volt, mint a földalatti egyház egyik ikonikus figurája.

A szentmise után szabadprogram következett, amit mi a Szent Norbert sörözőben egy ebéddel kezdtünk. Ezután indultunk el az óvárost megtekinteni, kicsit több időt töltve a Károly-hídon. Eközben az eső is eleredt, így az óvárosi városnézés rövidebbre sikeredett, de a híres Óváros téri óratorony harangjátékát azért így is meg tudtuk tekinteni. Ezután már csak a buszhoz gyalogoltunk, és elindultunk hazafelé. Hála Istennek, hazafelé nem sokszor kellett megállnunk, és meglepően hamar Csornán, illetve Szombathelyen voltunk. Az út visszhangjai azt mutatják, érdemes volt: nem csak egymással sikerült találkoznunk az úton, hanem a Jóistennel, és Szent Norbert atyánkkal is.

A Szent Norbert sörözőben

Szentmise Szent Norbert sírjánál - Pál testvér olvas

Prágai premontrei apátsági templom szentélye, ahol a reggeli zsolozsmát imádkoztuk latinul