A mai nap kirándulós nap volt. Reggel a szokásos közös zsolozsma, majd utána mindenkinek volt egy kis szabadideje, hiszen közös szentmisénk volt a nap folyamán, így azon nem vettünk részt. Egy bőséges reggeli után kisbuszokkal indultunk az egyik helyi egykori misszióba, amelyet ferencesek alapítottak. Ezeket a missziókat úgy kell elképzelni, mint egyfajt telepeket: volt bennük kaszárnya, rendház, templom, lakóhelyiségek. Mint egy kibővített udvarház. Először a helyi "bazilikát" néztük még, amely egy régebbi meglévő templomnak újraépített változata, mivel az előzőt egy a helyiek számára már nem szokatlan földrengés összedöntötte (ennek is megnéztük a romjait).

az újjáépített Kapisztrán Szent János bazilika

Szent Bertalan elég naív ábrázolása a bazilikában

a bejárat

 a misszió egy belső udvara

az egykori templom romjai

valahogy így kell elképzelni egy korabeli missziót

Néhány képen látszik, hogy igen meleg nap volt még itteni mérték szerint is - napközben 40-42 fok körül mozgott a hőmérséklet, és elég erősen sütött a nap. Ezért mindannyian kaptunk valamiféle fejfedőt - a papok fekete "papi szalmakalapot", a növendékek jórésze pedig változatos sapkákban és kalapokban pompázott, mint az alábbiakban látható:

A misszió megtekintése után szentmise következett a környék egyik legszentebb helyén - egy Junipero Serra nevű ferences szerzetes, akit azóta már szentté is avattak, ezen a misszión belül épített egy kis templomot, és annak oltáránál misézett hosszú éveken keresztül. Miután szentté avatták, különösen is fontos lett a kis templom és az oltár az itteniek számára, hiszen ezen a helyen mutatott be egy szent szentmisét hosszú éveken keresztül, ami egyben az első szentmise is volt Kaliforniában. Mi ebben a templomban, ennél az oltárnál miséztünk. Mivel az itteni rendtársak számára nagyon fontos a hagyomány és a gyökerek, ezért engem kértek meg, mint az alapító apátságuk egy tagját, hogy mintegy az ő hagyományukat képviselve én misézzem ebben a kápolnában, latinul. Prédikálni az egyik itteni atya prédikált, akivel még 2010-ben együtt vettünk részt egy belgiumi premontrei szerzetesnövendék találkozón, és egyidősek is vagyunk. Végül a szentmise szépen sikerült, tényleg felemelő érzés volt így együtt ünnepelni velük.

a templom, amit még szent Junipero Serra ferences atya épített

Kalifornia legrégebbi oltáránál

A szentmise után, ebédelni egy ún. Dana Point nevű kisvárosba mentünk, amely a Csendes-óceán partján található. A növendékek saját bevallásuk szerint "mexikói ízvilágú kaliforniai piknikkel" készültek, így az ebédet az óceánparton fogyasztottuk el.

Természetesen, nem mulasztottuk el, hogy legalább bokáig megmártózzunk a Csendes-óceánban. Furcsa volt számomra, hogy csak hárman merészkedtünk a vízbe (ami aztán végül a hullámok miatt nem csak bokáig, inkább térdig borított be minket): a francia, mondaye-i perjel, Gertrúd nővér Zsámbékről és én.

 Az itteniek elmondása alapján itt a partközelben többször lehet látni oroszlánfókákat és delfineket. Az egyik nővér egyszer csak felujjongott, hogy ott a vízben egy oroszlánfóka. Mire mindenki odanézett, tényleg lehetett látni némi mozgást, és valami ki is emelkedett vízből. Akkor lett gyanús a helyzet, mikor észrevettük, hogy olyan búvárszemüveget visel, amelyet oroszlánfókák aránylag ritkán szoktak. Így oroszlánfókával nem találkoztunk, csak egy lelkes búvárral, aki biccentéssel nyugtázta, hogy milyen sokan örülünk neki a parton.

 a kép természetesen illusztráció :)

 Az óceánparti ebéd után egy közeli premontrei plébániát látogattunk meg, ahol premontrei nővérek is élnek, és egy 600 fős premontrei általános iskola is tartozik hozzájuk. A rendházban összesen hat premontrei atya lakik, a plébános pedig Damján atya, nagyon amerikai és nagyon energikus figura (középen, pilóta napszemüvegben):

Az egyiki hobbija, hogy állatokat tart: az apátsági templomban felfestett nyúlnak is ő a gazdája, de vannak csincsillái, egerei, kakasa, tarantulája és két óriáskígyója is. Bár a tarantula aludt (hál'Istennek), a többi állatot meg tudtuk nézni, Immaculata nővér pedig állatgondozásra is vállalkozott:

Az állatok után megnéztük a rendházat és a plébániatemplomot is, amely itteni mértékkel mérve elég régi (1920-as években építették), és ahová most kapott kápláni kinevezést a frissen felszentelt Alkuin premontrei atya, aki télen egy hetet Csornán is eltöltött. A templom után benéztünk a nővérek rendházába, akik nagyon kedvesen fogadtak minket.

a templom parkolójában néhány családnak külön foglalt helye is van

a gondnok golfautója - mivel visszapillantótükör nincs, így oldalt lóg a rózsafüzér

a templom belső tere

Szent Hermann-József üvegablak

nővérek rendházkápolnája

A rendház és plébánialátogatás után Orange megye központjába vettük az irányt, ahol megnéztük az egyházmegye központját és katedrálisát - és itt nyer majd értelmet a cím, az üveghegyen túl. Ugyanis az egyházmegye székhelye egy olyan egykori protestáns templom, amit a püspök megvásárolt egy itteni protestáns gyülekezettől, átalakította katolikus templom-szerűre, de még így is (finoman fogalmazva) egy üveghegyre hasonlít. Hatalmas komplexum, nagy belső térrel, magas harangtoronnyal, mellette irodaházra emlékeztető püspöki hivatalokkal.

Miután ezt megtekintettük, visszazökkentünk a szokásos kerékvágásba - esti zsolozsmára visszaértünk, és mivel nagyon meleg volt, a tervezett kerti party (cook-out) helyett az ebédlőben (cook-in) ettük meg az igazi amerikai hamburgert, ami eredetileg egy itteni diófás részen tettünk volna. Ezután rekreáció volt néhány egész finom amerikai sör, és idősebb rendtársak társaságában, majd a nap szokás szerint a befejező imaórával zárult. Óceán ide, üveghegy oda - nem kellett senkit elaltatni e hosszú nap után.