Időközben befutott a tegnapi napról egy csoportkép a premontrei plébániáról - stílszerűen a játszótér előtt csináltunk csoportképet. A játékosabb kedvű olvasókért egy kicsit én is bujócskáztam egy nigériai nővér fátyla mögött:

Ma hajnali zsolozsma és szentmise után szokott módon reggeli következett, amit kicsit "light" módon fogyasztottam el, mert a tegnap esti hamburger bár nagyon finom volt, nem tipikus könnyű nyári vacsora.

A délelőtt, kis vérfrissítésként az itteni novíciusok tartottak projektjeikből előadást, majd a már tegnap előtt említett Norbert atya folytatta gondolatait Szent Ágostonról. Jó volt látni a novíciusok lelkesedését, aminek összefoglaló címként ezt lehetne adni: a csornai "nagyok". Íme néhány kép, hogy kikből is készültek fel:

Keresztesy-Parker László, a közösség alapító apátja, többek között Ödön apát úr egykori növendékelöljárója

Szalay Albin atya, a legidősebb magyar premontrei, aki túlélte a kommunizmust

Szántó Hubert, sokáig a Los angeles-i magyar plébánia plébánosa, Keresztesy apát helyettese

Az előadások után körbevezetés következett a könyvtárban, ahová meglepően sok ősnyomtatványt összevásároltak. Sok közöttük a premontrei vonatkozású, de találunk csornai "fakkot" is a könyvtárban:

A déli imaóra és lightos ebéd (tonhalkrém, chips, bébirépa, tojás és paprika - bár képet nem csináltam róla, talán így is érvényes) után a főoltárban található premontrei szentek ereklyéit néztük meg. Pontosabban, az oltárban nem csak ereklyéket találhatunk, hanem két kövecskét is: az egyik Prémontréből (a rend első apátságából), a másik Csornáról. Egészen érdekes ennek a két kőnek a története, különösen a csornaié. Radnóczi Kelemen atya, egy az alapítók közül, mielőtt elhagyták volna Csornát, szükségét érezte annak, hogy egy követ a hazai földből magával vigyen. Ezért a város határában felvett egy követ az útról, zsebre tette, és ezzel együtt verekedte át magát a határzáron, Hanság-főcsatornán, árkon-bokron. Mikor pedig megérkeztek Kaliforniába, és berendezték első kápolnájukat majd templomukat, ezt a követ beletette az oltárba. Onnantól fogva, minden szentmisét egy kicst Csornán is mondták, hiszen csornai kövön mutatták be a miseáldozatot. Mielőtt átköltöztek volna az új apátságba, elbontották a régi oltárt, de a két követ Csornáról és Prémontréből magukkal hozták ide, az újonnan épített apátságba. Így azóta, többek között ma reggel is olyan oltáron miséztünk, amelyben egy darabka Csorna is benne van. Ezt a történetet a közösség egyik legidősebb tagja, Jakab atya mesélte el, aki 14 éves korában költözött be a régi apátság gimnáziumába, majd ott lett novícius, ott szentelték pappá, és ott élt egészen 3 évvel ezelőttig - így több mint 50 évet töltött azok között a falak között. Ezért bízták meg azzal, hogy ő gondoskodjon a kövek áthozataláról. Így aztán ő is lett az, aki elhelyezte a köveket, és szinte élő tanúja a Jóisten gondviselésének, hogy egy egyszerű csornai kavics a világ másik végén milyen nagy jelentéstartalommal bír, és hogy tudja magában hordozni Isten gondviselésének lenyomatát - jó így néha rácsodálkozni az Isten életünk apró részleteit tartalommal és csodával megtöltő működésére!

Jakab atya, az alperjel - nagy idők tanúja 

a régi apátsági templom felülnézetből - ma az egykori monostor "Double R Ranch" néven rehabilitációs központként működik szenvedélybetegek számára, egy baptista közösség fenntartásában

Norbert atya épp szedi ki az ereklyéket az oltárból

kezében azzal a bizonyos csornai kővel

bal oldalon egy kő Prémontréből, jobb oldalon pedig piros párna mellett egy kő Csornáról 

Az oltár és az ereklyék megtekintése után újabb ülésszak következett - ezúttal nekem kellett bemutatnom a csornai apátság képzését és helyzetét. Nagyjából 10 percet beszéltem angolul, természetesen megköszönve nekik, hogy ennyire életben tartják a mi hagyományunkat, és biztosítottam őket arról, hogy mi is számon tartjuk őket, és mennyire hálásak vagyunk a lelkesedésükért.

Ezután egy Új-mexikói atya tartott előadást, majd kis szünet után kerekasztal-beszélgetés következett, hogy milyen témákat továbbítsunk a jövő évi rendi Generális Káptalanra ("premontrei parlament", amelyet hat évente tartanak - különféle nemzetközi premontrei aktuális ügyekkel foglalkozik). Ezekkel nem untatnék senkit, inkább "szakmai" dolgok kerültek elő, nagyjából egy órán keresztül.

Az esti menetrend szokás szerint a vacsorával folytatódott, amely a "seafood dinner" nevet kapta, különféle óceáni herkentyűk kerülnek az asztalra. Ezután rekreáció, majd alvás - holnap hosszú nap lesz, hiszen meglátogatjuk a Tehachapi premontrei klauzúrás nővéreket, akik tulajdonképpen Csorna unokái, hiszen az itteni apátság alapította őket. Klauzúrás nővérek, ami azt jelenti, hogy nem végeznek semmiféle külső tevékenységet, kétkezi munkából (sajtkészítés, kutyatenyésztés, egyházi ruha készítés, kegytárgyak készítése) élnek, elvonultan a világtól. Hála Istennek, elég szép számban van utánpótlásuk, és az elkövetkezendő 3 napban őket fogjuk meglátogatni. Mivel nem garantálom, hogy ott lesz internet, ezért nem tudom megígérni, hogy a továbbiakban minden nap tudok beszámolót küldeni - de ha visszaérünk ide az apátságba augusztus 1-én, mindenképpen írok egy összefoglaló beszámolót!

őket látogatjuk meg holnap

ezen a helyen, mintegy 3 órányi autóútra az apátságtól

ilyen anatóliai pásztorkutyákat tenyésztenek a nővérek; az itteni atyák is szereztek tőlük egyet, Gedeonnak hívják, délután találkoztam is vele - állításuk szerint csak a pumáknak kell félnie tőle, velem tényleg nagyon barátságos volt

(a képen nem Gedeon van, csak egy statiszta-kutya az internetről, mert nem volt nálam gép, hogy lefotózzam)