Húsvét előtt is, mi papok is elmegyünk gyónni, hogy ne csak a templom padjaiból szálljon fel a tiszta szívek imádsága, hanem a mi szánkból is. Én is ezt tettem a tegnapi napon, Nagyszombat délelőttjén. Elmentem ahhoz az atyához, akihez mindig szoktam járni gyónni, lehetőleg havonta legalább egy alkalommal. Megérkeztem hozzá, egy kis faluba, ahol lakik, ahol mindenki ismer mindenkit. Köszöntöttük egymást, majd így szólt - Gyere, igyunk egy kávét! Átmentünk a plébániával srégen szemben lévő presszóba.

Ahogy bementünk, egy ismerős, 35 év körüli fiatalemberrel találkozott, nevezzük most Leventének.

-Szervusz Levente, jövő héten ugye jössz olvasni a templomba? De jó téged látni, jól vagy?

-Hát atya, annyira nem, elég nehéz napok ezek.

Tegnap édesanyám negyedszer is megpróbált öngyilkos lenni. Most a pszichiátrián van…

Nehezen tudtuk folytatni a beszélgetést.  Krisztus halva fekszik, ő pedig az édesanyjáért aggódik. Várom a holtak feltámadását… imádkozzuk a Hiszekegyben. Az atya néhány szó után így búcsúzik el:

-Hidd el Levente, aki az Istennel van, annak előbb-utóbb egyenesbe jön az élete.

Megittuk a kávét, kilépünk a presszóból. Az utcán szembejön velünk egy idős néni, nyolcvan év körül lehet.

-Dicsértessék Erzsi néni, örülök, hogy látom!

-Mindörökké, ámen Plébános úr! Nincs rajtam a szemüvegem, alig ismertem meg.

Az atya, Nagyszombat lévén rákérdez Erzsi néninél:

Tudja, ma 4 órakor feltámadás!

Erzsi néni csak ennyit mond:

Az természetes! 

Kedves testvéreim, mit jelent a húsvéti hit? Mélységet és magasságot. Halált és életet, szenvedést és a találkozás örömét, Leventét és Erzsi nénit. Péter és János apostolt. Mindannyiunkat máshogyan és máskor érint meg Jézus halála és feltámadása. Van aki számára a húsvét evangéliuma, örömhíre abban áll, hogy a beteg édesanya mellett is ott van a szenvedő Krisztus, őt sem hagyja magára. Őérte is alászállt a saját, személyes poklába. Jézus utánunk jön a mi személyes poklunkba is, ahol sötét van, ahol nagyon fáj, ahol távol érezzük magunkat az Istentől. Ez a Nagypéntek öröme, amit Máté evangélista Jézus haláláról ír: A föld megrendült, a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Amikor megrendül alattunk a föld, amikor az életünk alapjai látszanak elporladni, amikor megnyílnak az életünk mélységei, az Isten ott van.

Sokak számára pedig húsvét evangéliuma, örömhíre, hogy természetesen, van feltámadás - pont, mint Erzsi néni számára. 80 éves elmúlt, számára már természetes, hogy van feltámadás. Ott van már mögötte egy talán sok örömben, de sok megpróbáltatásban leélt élet. Sokmindent látott, sokmindent átélt, túlélt és megélt. És el tudott jutni oda, hogy: természetesen, van feltámadás. Nem csak 4 órakor a falu templomában, hanem mindig. Ahogy Szent Pál a Korintusiakhoz írt levélben mondja: Krisztus feltámadása óta a mi halálunk sem reménytelen elmúlás. Bármi is történik az ember életében, bármilyen mélységekbe jutunk el, bármit is éltünk meg, mindenhonnan van tovább. És nem csak tovább vezet az út, hanem Isten felé. Mert Jézus feltámadása nem csak a továbblépésre hív meg minket, hanem arra a tudatra, hogy hazafelé tartunk - ha a mindennapjainkban fel tudunk támadni, tovább tudunk menni, az Isten örök boldogsága felé teszünk egy-egy sokszor botladozó, vagy épp elhamarkodott lépést.

Kedves testvéreim, így lesz egy nagyszombati kávéból és szentgyónásból húsvéti örömhír.

Nagypénteken is velünk az Isten, és Húsvétvasárnap is velünk az Isten.

Akkor is, ha az összetörtségben aggódó Leventék vagyunk; vagy ha a feltámadás természetességét mélyen átérző Erzsi nénik. Akár Péterek vagyunk, aki odaért a sírhoz, de nem értette pontosan mi történik, és hol van Jézus; akár Jánosok, aki rögtön felismerte Jézus feltámadását, és hitt. Soha ne felejtsük el - saját szenvedéseink és feltámadásaink kéz a kézben járnak, sokszor csak néhány méter választja el őket egymástól. Mint Erzsi nénit és Leventét, mint Pétert és Jánost. Én pedig ma, Húsvét ünnepén azért imádkozom, hogy szenvedésünkben mi is megértsük azt, amit János megértett és leírt az evangélium utolsó mondatában: hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból, és Jézus, természetesen, bennünket is feltámaszt a halálból, akár a templom vagy a presszó előtt, vagy egy jó szentgyónás után - és reméljük, egykor majd földi életünk végén is. Ámen.