Keddenként, mikor Szombathelyen vagyok, legtöbbször a beosztás szerint a Szent Norbert, vagy másik nevén zárdatemplomba megyünk esti misét mondani.

...

Imádságra hívás

Istent, aki csodálatos szentjeiben, jöjjetek imádjuk!

...

Kérlek, keresd meg a saját osztályodnak szóló evangéliumi szakaszt, és azt használd fel elmélkedésed megírására! Ha segítség, használd különösen az egy piros színnel kiemelt mondatot - ez segít, hogy ez alapján el tudd indítani a gondolkodást az elmélkedés megírására!

...

Csütörtök délelőtt, szokásos óvodai hittanos foglalkozás. Ahogy megyek le a lépcsőn egy valószínűleg külsős pedagógussal találkozom a lépcsőfordulóban, három gyereket kisér az óvodából az iskolába . Habitusban vagyok, kicsit talán meg is lepődik:

- Köszönjetek szépen a bácsinak!

- Dehát ez a Bertalan atya!

Jó dolog ismerős arcnak lenni. Bácsinál biztos jobb.

Imádságra hívás

Istent, aki csodálatos szentjeiben, jöjjetek imádjuk!

...

Imádságra hívás

Jöjjetek imádjuk a Királyok Királyát, ki minden szentünknek adott ékes koronát!

...

Pár napot otthon voltam Budapesten. Egyik nap kimentem a budai hegyekbe - úton lenni, csöndben lenni, zarándokolni. Kontrasztos volt: az ember természetesen nem köszön mindenkinek, aki szembe jön vele a Széll Kálmán téren. De ha az erődben, útközben jön szembe valaki, mindenki köszön mindenkinek.

Úgy látszik, a természet közelsége, egy kis kivonulás személyesebbé teszi a világot - tömeg helyett személyekké alakulnak az emberek körülötted, arcokkal, üdvözlettel, istenképiséggel.

Budapest, kettes metró. Nagyjából 3 éves kisgyerek kérdése az anyukájához:

- Anya, Balatonfüred felé megyünk?

- Nem, hanem...

- Ez az M2 metró, az Örs vezér tere felé!

- hangzik fel a hangosbemondóból.

A kisgyerekre ránézve látszott, ő is érzi a minőségi különbséget a kettő között.

Húsvét előtt is, mi papok is elmegyünk gyónni, hogy ne csak a templom padjaiból szálljon fel a tiszta szívek imádsága, hanem a mi szánkból is. Én is ezt tettem a tegnapi napon, Nagyszombat délelőttjén. Elmentem ahhoz az atyához, akihez mindig szoktam járni gyónni, lehetőleg havonta legalább egy alkalommal. Megérkeztem hozzá, egy kis faluba, ahol lakik, ahol mindenki ismer mindenkit. Köszöntöttük egymást, majd így szólt - Gyere, igyunk egy kávét! Átmentünk a plébániával srégen szemben lévő presszóba.

Ahogy bementünk, egy ismerős, 35 év körüli fiatalemberrel találkozott, nevezzük most Leventének.

-Szervusz Levente, jövő héten ugye jössz olvasni a templomba? De jó téged látni, jól vagy?

-Hát atya, annyira nem, elég ...