Reggel a közös ima és szentmise után visszaindultunk Tehachapiból Orange megyébe, az apátságba. Az út 3 órás volt most is, de mivel reggel nem volt időnk reggelizni, Ambrus atya úgy gondolta, hogy egy igazi amerikai élményben részesít minket: elmentünk egy fánkozóba, ahol a hagyomány szerint a rendőrök eledelét, amerikai fánkot és kávét ettünk. Bár a pultnál egy kedves afrikai figura arra bíztatott minket, hogy kóstoljuk meg az aznapi újdonságot: a juharszirupmázas-szalonnás fánkot. Ennyi bátorságunk nem volt, így maradtunk egy normál cukorbombánál:

Stepan atya és a fánk

Az apátságba ebédiődben értünk vissza, így pont beestünk az ebédre. A délután aránylag nyugalmasan telt, kipihentük az utazás fáradalmait, majd a ...

Pénteken hivatalosan véget ért a premontrei szerzetesnövendék-nevelők találkozója, készült is két csoportkép: az elsőn a résztvevők vannak a rajta, a másodikon a résztvevők és a helyi szervező növendékek.

Másnap útrakeltünk: Szombat reggel, az itteni zsolozsma, szentmise és reggeli után elindultunk a mintegy három órányi autóúra található Tehachapi kisváros fölötti hegyekbe, egy egykori elhagyatott ranch (tulajdonképpen tanya) helyén álló egyetlen premontrei női apácamonostorba Amerikában. Ez a kisváros, mint a neve is mutatja, már bőven az amerikai őslakosok, az indiánok földje - ezért is nem spanyolos hangzású a neve, mint a többi városnak. Kisbusszal utaztunk, az Amerikában szinte már megszokott intenzív légkondival - ...

Időközben befutott a tegnapi napról egy csoportkép a premontrei plébániáról - stílszerűen a játszótér előtt csináltunk csoportképet. A játékosabb kedvű olvasókért egy kicsit én is bujócskáztam egy nigériai nővér fátyla mögött:

Ma hajnali zsolozsma és szentmise után szokott módon reggeli következett, amit kicsit "light" módon fogyasztottam el, mert a tegnap esti hamburger bár nagyon finom volt, nem tipikus könnyű nyári vacsora.

A délelőtt, kis vérfrissítésként az itteni novíciusok tartottak projektjeikből előadást, majd a már tegnap előtt említett Norbert atya folytatta gondolatait Szent Ágostonról. Jó volt látni a novíciusok lelkesedését, aminek összefoglaló címként ezt lehetne adni: a csornai "nagyok". Íme néhány ...

A mai nap kirándulós nap volt. Reggel a szokásos közös zsolozsma, majd utána mindenkinek volt egy kis szabadideje, hiszen közös szentmisénk volt a nap folyamán, így azon nem vettünk részt. Egy bőséges reggeli után kisbuszokkal indultunk az egyik helyi egykori misszióba, amelyet ferencesek alapítottak. Ezeket a missziókat úgy kell elképzelni, mint egyfajt telepeket: volt bennük kaszárnya, rendház, templom, lakóhelyiségek. Mint egy kibővített udvarház. Először a helyi "bazilikát" néztük még, amely egy régebbi meglévő templomnak újraépített változata, mivel az előzőt egy a helyiek számára már nem szokatlan földrengés összedöntötte (ennek is megnéztük a romjait).

az újjáépített Kapisztrán Szent János bazilika

Szent ...

A mai nap is aránylag nyugalmasan telt. Reggel a szokott időben zsolozsma majd mise. Bár ma is korábban ébredtem, hajnali 4 körül (ez otthon olyan délután 2 órának felelhet meg).

Délelőtt Norbert atya, az itteni közösség egyik legidősebb tagja tartott egy előadást, jórészt a saját tapasztalatai alapján. Elég erős csornai szállal: Keresztesy-Parker Lászlónak, az itteni közösség első apátjának, egykori csornai novíciusmesternek a szavait idézte (Tedd fel a hit szemüvegét, mielőtt bármit is mondanál!), akinek itt az apátságban elég nagy kultusza van.

De előkerült Szántó Hubert atya is, aki csornaiak között leginkább a macskájáról volt ismert.

Tulajdonképpen egy történeti bemutatása volt az itteni apátság ...

Az időeltolódás miatt elég hamar felébredtem: itteni idő szerint hajnali háromkor. Így aztán volt bőven időm kipakolni a cuccaimat,  összekészülni, és még az 5:45-kor kezdődő zsolozsma előtt kicsit sétálni a napfelkelte előtt, és imádkozni.

Az egyik folyosón a régi apátság képébe botlottam, amit még a Csornáról érkezett rendtársak építettek, és ahonnan két éve költöztek ide az általuk épített új apátságba.

 A reggeli közös zsolozsma után kis szünet, majd következik a szentmise, amit latin nyelven az itteni apát mutatott be. Bár az itteni közösség a zsolozsma egyes részeit is latinul imádkozza, a misék azért lesznek egész héten latinul mivel -egyfajta kompromisszumos megoldásként- ez egyik résztvevőnek ...

Hétfő reggel a zsámbéki Gertrúd és Immaculata nővérekkel indultunk Kaliforniába, a premontrei szerzetesnövendék elöljárók továbbképzésére. Elég fárasztó volt az út, 13 óra. Otthoni idő szerint hajnali kettőre érkeztünk meg az egykor Csornáról alapított orangei Szent Mihály apátságba. Ezután visszavonultunk, hogy holnap reggel már frissen tudjunk ott lenni a hajnali 5:45-kor kezdődő zsolozsmán. Alább csatolok néhány képet az első napról - jó éjt mindenkinek!

Indulás előtt, a bécsi reptérről

Útvonalunk

Haladunk

Grönland felett

 Az apátsági templom és rendház

 Vendégebédlőben Ödön atyával, a vendégpáterrel; magyar nővérekkel és Rábaközi Szűzanyával

Szobám

Szerzetesi ...

6 évente a rendünkben van egy úgynevezett növendék-elöljáró továbbképzés, kevert latin angol nyelven "Magistri Meeting". Erre az eseményre a világ minden tájáról érkeznek premontrei atyák és nővérek. Az idei évben ez az esemény a Csornáról alapított Orangei Szent Mihály Premontrei Apátságban kerül megrendezésre Los Angeles külvárosában, Kaliforniában. Mivel az utolsó Generális Káptalan óta én is tagja vagyok a rend úgynevezett Formációs Kommissziójának, vagyis a képzésért felelős rendi testületnek, ezért én is benne vagyok az eseményt szervező bizottságában. Márton apát úr jóvoltából így én is részt vehetek ezen az amerikai továbbképzésen / kiránduláson, amely számomra is nagy esemény, hiszen még soha nem jártam ...

"A hit viszont elképzelhetetlen Isten igéjének hirdetése nélkül."

/ Brindisi Szent Lőrinc kapucinus szerzetes/

Minden igazán hívő ember életéhez hozzátartozik a hithirdetés valamilyen formában - talán leginkább és legtöbbször tanúságtétel formájában. Ez választja el a "magam módján vallásos" embert a hitét gyakorlótól: Istennel való kapcsolatában nem csak saját maga számára van hely.

"Sajátítsd el a belső békét, és emberek tömegei lelnek üdvösségre körülötted"

/Paul Evdokimov/

Bár a szerző teológus vérbeli orosz orthodox volt, mégis rátapintott arra, ami szerintem a premontrei "missziós stílus" egyik legalapvetőbb igazsága. Hogy Isten jelenlétének, stabil békéjének megtapasztalása vezeti el az embert az Istennel való kapcsolat mélységére. Ezért az állandó békéért teszünk mi premontreiek stabilitási fogadalmat.