Fehér szerzetesi ruha (habitus) + kék öv = magyar premontrei szerzetes?

Majdnem. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a világon mindenhol máshol a premontrei szerzetesek viseletéből hiányzik a kék öv - ez az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén élő premontreiek sajátos viselete volt. Sőt, ha pontosítani akarok, a Monarchia cseh és osztrák apátságaiban a kék övre nem is nagyon látunk példát a régi képeken, inkább csak a kék gombokra. Ha az ember megnézi a régi apáti portrékat, azt láthatjuk, hogy akár a cseh zelivi apátságban, akár az osztrák gerasi apátságban a régi festményeken a premontreiek kék gombokat viselnek, kék övet azonban nem. Úgy tűnik, a kék öv kifejezetten a magyar premontreiek sajátos viselete volt.

De mégis, honnét származik ez a hagyomány? Hiszen a világ összes többi premontrei szerzetesének minden ruhadarabja fehér. Több elmélet is létezik, ezekből írnék le most néhányat.

1, Legtörténelmibb: Mária Terézia

Bár írásos forrásunk nincs rá, van egy olyan legenda közösségeinkben, hogy a kék övet Mária Terézia adományozta a magyar premontreieknek. A legenda szerint ő írta: "azt az emberemlékezet óta fennálló jogot, hogy a magyar premontreiek kék színt viselhessenek, jóváhagyom és adományozom." Ez alapján úgy tűnik, hogy Mária Terézia már egy létező hagyományt hagyott jóvá, miszerint a magyar premontreiek, mióta világ a világ, ruhájukon viselték a kék színt.

2, Legbizarabb: a bíborcsiga

Az öltözködés státuszszimbólum: már az ókortól fogva igaz volt az a megállapítás, hogy minél drágább ruhát visel valaki, annál előkelőbb. Az ókori Rómában ilyen státuszszimbólum-szín volt a bíbor: azok, akik ilyen színű ruhát viseltek, a társadalom legelőkelőbb rétegéhez tartoztak, hiszen a bíbor színű ruha előállítása nagyon költséges volt a festék alapanyaga miatt, amely nem volt más, mint a bíborcsiga. Ahhoz ugyanis, hogy valaki élénk bíbor színűre tudja festeni ruháját, számos (igen sok pénzbe kerülő) bíborcsigát kellett begyűjtenie, majd azokat megfőzni, és az így kinyert bíbor színű lébe belemártani a színtelen szövetet. A szövet magába szívta a bíbor színt a főzetből, és más kész is volt az előkelő, bíbor színű ruha. Ehhez azonban sok bíborcsiga, és így sok pénz kellett. Ezért tényleg csak a társadalom krémje engedhette meg magának az ilyen színű viseletet.

Az újrahasznosítás már akkor is divatban volt, így a már használt festék-lét nem öntötték ki rögtön, hanem az első "beáztatás" után újra felhasználták. Értelemszerűen, ekkor a főzet már veszített eredeti színéből, és aki belemártotta a ruháját, egy jóval halványabb színt kapott. Így minél szegényebb volt valaki, annál később márthatta bele ruháját a festékes lébe, így a ruhája is a pénzével egyenes arányban lett egyre halványabb. Egészen addig használták ezt a festékes lét, amíg a főzet egészen világos kék nem lett - ebbe mártották bele egyszerű ruháikat a legszegényebbek, mielőtt kiöntötték volna a főzetet. Így alakult az ki, hogy ez a kiöntés előtt álló világoskék főzet a szegénység szimbóluma lett - akinek nem volt pénze, ilyen színű ruhát viselt. Ebben az értelemben viselik ma is a magyar premontreiek, mintegy emlékeztetőül szegénységi fogadalmunkra.

Ezt a magyarázatot dr. Bartal Károly Tamás, nyugalmazott jászói apát úrtól hallottam. Találó rá az olasz mondás: Se non é vero, é ben' trovato = Ha nem is igaz, jól ki van találva.

3, Legjámborabb: Lourdesi Szűzanya viselete

Sokaknak az első asszociáció, mikor meglátnak egy magyar premontreit, a Lourdesi Szűzanya képe: Mária fehér ruhába öltözve, kék övvel a derekán jelent meg Szent Bernadettnek a kis francia városban, Lourdes-ban 1858-ban. Néhányan úgy gondolják, hogy mivel a Premontrei Rend mindig is híres volt Mária tiszteletéről (a legtöbb apátsági templomot neki szentelték, Mária adta át Szent Norbertnek a fehér ruhát, stb...), így méltó, hogy Mária ruháját viseljük magunkon.

Ez a magyarázat valóban nagyon szépen hangzik, csupán egy probléma van vele. Mária Terézia korából (aki 1780-ban hunyt el) már vannak nyomaink arra vonatkozóan, hogy a magyar premontreiek kék színt viseltek ruhájukon - Lourdes-ban a Szűzanya pedig csak 1858-ban jelent meg ebben a viseletben. Magyarán szólva, a magyar premontreiek már azelőtt ezt a ruhát viselték, mielőtt a Szűzanya ilyen ruhában mutatta volna meg magát Franciaországban. Nem kis rendi öntudattal ilyenkor büszkén húzzuk ki magunkat - talán nem véletlen, hogy Szűz Mária pont a magyar premontreiek ruhájában jelent meg Lourdes-ban.

A valósághoz az is hozzátartozik, hogy a kék szín már a lourdesi jelenés előtt is kifejezetten máriás szín volt. Mária-ünnepeken a szentmisét kék színű miseruhában mutatták be. A hagyomány szerint pedig a magyar premontreiek körében különösen is erős volt Szűz Mária tisztelete, hiszen a középkortól fogva rendtársaink egyik "beceneve" a "Boldogasszony Fiai és Leányai" volt. Ilyen értelemben tehát lehetséges, hogy kék övünk (még ha nem is direkt módon a Lourdesi Szűzanya miatt) Mária-tiszteletünk szimbóluma.

+1 Legnemzetközibb: regionális színek

Plusz egynek egy olyan verziót hagytam, aminek nincs olyan nagy elterjedtsége, inkább csak szóbeszédként hallottam én is - történeti forrást nem nagyon tudunk rá felmutatni. Ez az interpretáció arról szól, hogy a rend kezdeti időszakában minden cirkáriának (körzetnek) meg volt a saját színe. Így amikor generális káptalan (nemzetközi "premontrei parlament", amelyet hat évente rendeznek meg, minden elöljáró részt vesz rajta) volt, mindenki tudta, hogy az akkori világ végéről érkezett rendtársa hová valósi. Így volt az osztrákok színe a sárga, franciáéké a barna, magyaroké a kék, és így tovább. Míg a magyarok megtartották a kék színt, a többi nemzet fehérre szelidítette az öv színét.

Mi az igazság?

Ödön apát úr írja le azt a történetet, amely kék övünk rendszerváltás utáni sorsát meséli el. Értelemszerűen, a kommunista dikatúra idején betiltott szerzetesrendként a premontreiek sem viselhették rendi ruhájukat, így a kék övet sem. Az újrainduláskor ezért komolyan felmerült, hogy mi legyen a kék övvel? Az 1990-es évek elején Ödön csornai apát úr volt a magyar cirkária vezetője, ezért ő tette fel ezt a kérdést a rend akkori vezetőjének, Marcel van de Ven holland származású (így nem kék öves) premontrei generális apátnak. Ödön apát sokat idézte a generális válaszát: "Bewahren Sie Ihre alte Tradition!" - Őrizzék meg ősi hagyományukat!

Így számunkra, magyar premontreiek számára, a Generális Apát jóváhagyásával kék övünk egyfajta ősiségről tanúskodik, amelynek talán része viseletünk mindhárom "eredetmondája": mintegy elismerés, szegénységünk szimbóluma és Mária-tiszteletünk megnyilvánulása.