A múlt hétvége 100 órája megint elég sűrűre sikeredett.

Kezdődött az egész Szombathelyen, ahol csütörtökön volt gimnáziumunk nyílt napja - egy nap azok számára, akik érdeklődnek az iskola iránt, vagy szívesen iratnák gyereküket hozzánk. Idén is nagyon sokan voltak, két turnusban kellett a tájékoztatót megtartani - Deo gratias!

Csütörtök után péntek volt számomra az Oktoberfest napja. Itt a legtöbben valami ilyesmire gondolnak:

Pedig valójában ezt történt:

https://tataikapucinus.hu/oktober-a-szuzanyaval-2/

A tatai kapucinus templomban minden év októberében, a Rózsafüzér hónapja kapcsán megrendezik az ún. Oktoberfest-et, azaz minden este más atyát hívnak meg prédikálni a szentmisében. Szép élmény volt, a fogadtatás kedves volt, ismerős arcok. Persze, a másik Oktoberfest sem elhanyagolható élmény (az oda való látogatásom még várat magára), de ennek is megvan a maga szépsége.

a tatai kapucinus templom

Arról nem is beszélve, hogy érdekes módon a templom sekrestyéjében felfedeztem, hogy pontosan ugyanaz a szobor áll az ablakban, mint szombathelyi gimnáziumunk dísztermében: a méret, színek, felirat - minden ugyanaz.

De mielőtt még Tatára értem volna, kicsit elmentem elcsöndesedni Dadra, nagyszüleim sírjához (20 perc Tatától).

Másnap szombat, tesóm és családja érkezett látogatóba Csornára. Először Győrben találkoztunk, ahonnan délután Türjére kellett mennem, zalaegerszegi férficsoportnak lelki délutánt és szentmisét tartani. Érdeklődőek voltak, türelemmel viselték. Mivel férfilelkinapról volt szó, természetesen nem csak az oltárasztalnál talákoztunk, hanem más jellegű asztaloknál is: irány türjei présházunk pincéje, borkóstolás.

a kép korábban készült, csak illusztráció - de a bor és a falu gazdája hátul látható nyakkendőben

Bár egyelőre nem saját türjei borunkkal koccintottunk, hanem a polgármesterével, de a hangulat mindenképpen nagyon közvetlen volt. Mivel kocsival voltam, nekem maradt a koccintás - irány vissza Csorna, ahol testvéremékkel "folytattuk a találkozást" - egy képet azért ideteszek hangulatfestésnek:

Vasárnap a szokott menetrend, délelőtt Dörben és Bágyogon miséztem. Majd utána egy újabb szokatlan dologba keveredtem: kismératű műfüves focipálya megáldásába. A csornai sportegyesület elnöke, Családi János talált meg a dologgal. Ilyet még nem csináltam, egyszer el kell kezdeni.

A megáldásról, és az egész eseményről itt érhető el bővebb videó, mert a tévé is kint volt:

A megáldás után nem sokkal kezdődött a nagyok meccse is. Mivel a Csorna feljutott az NB III-ba (ami nagy szó egy ilyen kisváros csapatánál!), a Kaposvári Rákóczival játszott. A meccs előtt egy pár szót még tudtam beszélni a csornai játékosokkal (egyikőjüket én eskettem) - cél a pontmentés volt. Mondtam, azért egy pár jó szót szólok az érdekükben felfelé. Részemről megtettem, amit tudtam, és azt hiszem a csapat is. Nem sokon múlott, majd legközelebb:

Bár aránylagos piaci rés a "premontrei foci", de a józan rendi sovinizmus azt diktáltatja velem, hogy megjegyezzem, a Csorna mögött az NB III-ban van egy másik premontrei csapat is:

Sovány vigasz, de vigasz! Arról nem is beszélve, hogy egy másik premontrei kötődésű település brillírozik, edzői pedig cicerói magasságokba emelkednek. Summa summarum, éljen a premontrei foci!

De hála Istennek, a sűrű hétvége után volt idő az elcsendesedésre is: Mindenszentek, Halottak napja. A temetők ilyenkor különösen is szépek este - főleg ott, ahol sok ismerős nyugszik. Az ismerősség széppé teszi a dolgokat.

Requiescant in pace.

kép a csornai temetőből, ahol rendtársaink nyugszanak, és ahol sokakat már én temettem