Fehér szerzetesi ruha (habitus) + kék öv = magyar premontrei szerzetes?

Majdnem. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a világon mindenhol máshol a premontrei szerzetesek viseletéből hiányzik a kék öv - ez az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén élő premontreiek sajátos viselete volt. Sőt, ha pontosítani akarok, a Monarchia cseh és osztrák apátságaiban a kék övre nem is nagyon látunk példát a régi képeken, inkább csak a kék gombokra. Ha az ember megnézi a régi apáti portrékat, azt láthatjuk, hogy akár a cseh zelivi apátságban, akár az osztrák gerasi apátságban a régi festményeken a premontreiek kék gombokat viselnek, kék övet azonban nem. Úgy tűnik, a kék öv kifejezetten a magyar premontreiek sajátos viselete volt.

De mégis, ...

"premontreiek jelenléte olyan, mint egy világítótorony a környező vidék számára"

"megtérés nélkül nincs közösség"

"a missziós vendégszeretet a kivülállókat testvérekké és nővérekké teszi"

"a gonosz általában az ember zsebén keresztül férkőzik be az életébe"

Csak néhány gondolat abból a beszédből, amelyet 2022. szeptember 22-én Ferenc pápa a Vatikánban mondott a világ összes premontrei elöljárójának (apátok, perjelek, nővérek főnöknői). A szöveg végén azonban kiderül, hogy nem csak a szerzeteseknek címezte, hanem minden közösségnek, amely kapcsolatban áll bármilyen formában is a premontreiekkel - számukra is áldását küldi. Ebbe én szívem szerint beleértek mindenkit, aki ezeket a sorokat olvassa: jó ...

Október első hétvégéjén, bár kicsit last-minute szervezésben három premontrei iskolánk tanárainak egy csoportjával 900+1 jelszóval, busszal elzarándokoltunk Szent Norbert atyánk sírjához Prágába.

Péntek reggel Csornán utolsókként szálltunk fel Pál testvérrel, a többiek már korábban a buszon voltak Reziből, Keszthelyről és Szombathelyről. Hála Istennek, utunk nyugalmas volt, bár kis késéssel érkeztünk ebédre zelivi apátságunkba ( https://www.zeliv.eu/ ), ahol az egykori perjel kollégám (azóta már apát lett) Tadeás atya/apát úr várt bennünket. Az ebéd klasszikus cseh konyha volt: hagymaleves, krumpli és rántotthús + egy korsó apátsági sör, amit helyben főznek. Ezután jártuk körbe apátságukat, megtekintve a kommunizmus ...

Elsőpéntek, indulok betegeket látogatni. Mivel jó idő volt, gondoltam, biciklivel megyek. Oda is mentem a garázshoz, ahol a bicikliket tároljuk. Kicsit le volt eresztve a bicikli kereke, elveszem a pumpát. Illetve elővenném, valaki már megint eltüntette. Keresem a szekrényben, kerekek mögött, sehol. Ez már a harmadik pumpa, ami ugyanarról a helyről tűnik el. Mikor utoljára tűnt el, akkor már a boltban direkt kettőt vettem: egyet a garázsba, egyet meg a szobámba, ha esetleg újra eltűnne a garázsból. Ami most meg is történt.

Nem teljes nyugalommal felmegyek a szobámba, már késésben vagyok, lehozom a kispumpát, jó pár perc eltelik, mire sikerül ezzel a picivel felfújnom a kereket. Elindulok, már legalább 20-25 perce várnak az első háznál.

Részletek nemsokára!

A napokban vettem észre, hogy a régi formájával ellentétben, a twitter fiókokat már nem lehet regisztrálás nélkül megnézni. Így azt a néhány dolgot, amit eddig ott osztottam meg, csak valóban néhány ember tudja megnézni. Ezt pedig nem szeretném. Ezért gondoltam arra, hogy életet lehelnék ebbe a régi oldalba, amit korlátozás nélkül bárki megnézhet. Meglátjuk, mi lesz belőle - azért igyekszem.

Isten hozott újra mindenkit a blogon, régieket és újakat!

Kedves Mindannyian!

Bizonyára mindenki észrevette, hogy az elmúlt időszakban nem nagyon írtam, vagy egyre kevesebbet. Ennek a legfőbb oka, hogy idén kell megírnom a licenciadolgozatomat (nagyjából mint egy szakdolgozat), aminek legalább 70 oldalnak kell lennie, ráadásul olaszul. Ennek leadási határideje május, szóval nem nagyon van időm lazsálni. Ezért volt az az elmúlt időszakban, hogy ide a blogba nem nagyon írtam, mivel leginkább mást írtam: szakdolgozatot. Röviden összefoglalva tehát: blogot nem írtam, viszont kész lett az első 10 oldalas összefoglaló-vázlat, amelyet a rektori tanácsnak kell benyújtani a megíráshoz.

DE! Azt azért nem szeretném, hogy teljesen megszűnjön ez a blog - ezért kitaláltam egy új kommunikációs formát. ...

Új év, új emberek, új blogbejegyzés. Már lassan egy hónap eltelt, amióta újra itt vagyok Rómában, úgyhogy most már azt éreztem, hogy több mint aktuális lenne írni megint a egy blogbejegyzést. Mikor otthon voltam, így is sokan a szememre vetették, hogy elég foghíjasak voltak a beszámolók. Ami igaz az igaz, de most sem ígérek meg inkább semmit, azon túl, hogy igyekszem ;)

Akkor csapjuk bele! Hála Istennek, Rómában nem kapkodnak az emberek semmit. Főleg nem egy bencés egyetemen. Valahol benne van az bencés hozzáállás, hogy majd' 1500 éves a bencés rend, 1500 éve itt vagyunk, akkor meg hova siessünk? Szóval van idejük mindenre. Ezért az október 5-i, hétfői évnyitó vesperás után az első órám csak csütörtökön volt, az utána lévő ...

Szó mi szó, igen régen nem írtam. Ennek persze több oka is van (tudom, mindig csak a kifogások). De mindenre van magyarázat! Az első magyarázat a húsvét. Húsvét környéken sajnos csak elég keveset tudtam itthon lenni, mivel húsvéthétfőn reggel már indultam is vissza Rómába, szombathelyi gimnáziumunk tanáraival . Az út élményekben igencsak bőséges volt, rengeteg mindent láttunk. Mivel igyekszem poll.correct lenni, csak annyit írok, hogy az idegenvezető asszony emléke biztos mindenkit elkísér még egy darabig. De minden egybevetve, hála Istennek az út szépen sikerült, sok minden sikerült megnézni. A tanári kar ellátogatott a generális házunkba is, ahol a generális apát fogadott bennünket: kicsit imádkoztunk, énekeltünk, és megkaptuk az ...

Ahogy a legutóbb megígértem, jöjjön a beszámoló a pápával való váratlan majdnem-találkozás ról! Az egész igazából a magyar farsangon kezdődött, aminek a végén Somorjai Ádám bencés atya ("a pápa magyarhangja", Vatikánban dolgozó magyar-ügyi szerzetes) autóval elhozott hazáig, mivel útbaesett a Sant'Anselmo felé, ahol lakik. Útközben beszélgettünk, hogy lehet, hogy másnap (hamvazószerdán) én is elmennék az Aventinus dombra, ahol a pápa a Szent Anzelm bazilikából gyalog vonul a Szent Szabina bazilikába - megnézni közelről az eseményeket. Mert hát ugye a szertartásokra való belépéshez jegy kell (ami egyébként ingyenes, csak jóval előre kell igényelni), ami nekem nincs. Este aztán ennyiben maradtunk. Másnap, hamvazószerdán, pedig ...