Amikor a veleméri templom középkori freskóján egy lovagoló majom mögött egy zsidó pásztor itatja le a napkeleti bölcsek egyik néger szolgáját. Nem is történhetett volna másként.

De a konventkirándulás nem csak erről szólt - imádkoztunk mindenkiért a boldog Brenner János, egykori premontrei diák vértanúságának emlékére emelt kápolnában is:

Arra gondoltam, hogy mivel természetesen nem tudtam minden képet megosztani, csinálnék egy olyan válogatást, amibe azokat a képeket szedem össze, amik különösen is jól, vagy különösen is nem jól sikerültek.

Jó böngészést!

talkshow és szerzetes

klasszikus, Simpson családos fánk

apácaotthonka és kiskutyák

Frigyes, a tehachapi nővérek kutyája barátságos figura

Ödön atya öröme Columbo felügyelő láttán

alkotás pillanata

Frigyes továbbra is hálás

fehér barátok közt

oltári figura

minden reggeli szentmisén így járultak szentáldozáshoz az ottani szerzetesnövendékek

halastó/szökőkút a misszióban

óceán-party fotó

amerikai gyerekek tipikus reggelije: ...

Szerda volt az utolsó teljes napunk Amerikában, másnap már indulunk vissza Csornára. A reggeli imák után Ödön atya, a helyi vendégpáter vett minket kezelésbe, aki azzal indította a napott, hogy van egy masterplan-je, azaz egy mesterterve a mai napra, hogy minél több látnivalót tudjuk megnézni. Kocsiba ültünk, papi szalmakalapot kaptam, és Gertrúd és Immaculata nővér társaságában elindultunk Los Angelesbe, azon belül Hollywoodba. Nagyjából egy órás jó hangulatú autóút után (ahol először Simon and the Garfunkelt hallgattunk, majd Bartók gyerekeknek szánt darabjait - fő a változatosság!) megérkeztünk a hollywoodi Griffith Csillagvizsgálóhoz. Hogy miért pont oda?

megérkezés után - Ödön atya, Immaculata és Gertrúd nővér

...

Reggel a közös ima és szentmise után visszaindultunk Tehachapiból Orange megyébe, az apátságba. Az út 3 órás volt most is, de mivel reggel nem volt időnk reggelizni, Ambrus atya úgy gondolta, hogy egy igazi amerikai élményben részesít minket: elmentünk egy fánkozóba, ahol a hagyomány szerint a rendőrök eledelét, amerikai fánkot és kávét ettünk. Bár a pultnál egy kedves afrikai figura arra bíztatott minket, hogy kóstoljuk meg az aznapi újdonságot: a juharszirupmázas-szalonnás fánkot. Ennyi bátorságunk nem volt, így maradtunk egy normál cukorbombánál:

Stepan atya és a fánk

Az apátságba ebédiődben értünk vissza, így pont beestünk az ebédre. A délután aránylag nyugalmasan telt, kipihentük az utazás fáradalmait, majd a ...

Pénteken hivatalosan véget ért a premontrei szerzetesnövendék-nevelők találkozója, készült is két csoportkép: az elsőn a résztvevők vannak a rajta, a másodikon a résztvevők és a helyi szervező növendékek.

Másnap útrakeltünk: Szombat reggel, az itteni zsolozsma, szentmise és reggeli után elindultunk a mintegy három órányi autóúra található Tehachapi kisváros fölötti hegyekbe, egy egykori elhagyatott ranch (tulajdonképpen tanya) helyén álló egyetlen premontrei női apácamonostorba Amerikában. Ez a kisváros, mint a neve is mutatja, már bőven az amerikai őslakosok, az indiánok földje - ezért is nem spanyolos hangzású a neve, mint a többi városnak. Kisbusszal utaztunk, az Amerikában szinte már megszokott intenzív légkondival - ...

Időközben befutott a tegnapi napról egy csoportkép a premontrei plébániáról - stílszerűen a játszótér előtt csináltunk csoportképet. A játékosabb kedvű olvasókért egy kicsit én is bujócskáztam egy nigériai nővér fátyla mögött:

Ma hajnali zsolozsma és szentmise után szokott módon reggeli következett, amit kicsit "light" módon fogyasztottam el, mert a tegnap esti hamburger bár nagyon finom volt, nem tipikus könnyű nyári vacsora.

A délelőtt, kis vérfrissítésként az itteni novíciusok tartottak projektjeikből előadást, majd a már tegnap előtt említett Norbert atya folytatta gondolatait Szent Ágostonról. Jó volt látni a novíciusok lelkesedését, aminek összefoglaló címként ezt lehetne adni: a csornai "nagyok". Íme néhány ...

A mai nap kirándulós nap volt. Reggel a szokásos közös zsolozsma, majd utána mindenkinek volt egy kis szabadideje, hiszen közös szentmisénk volt a nap folyamán, így azon nem vettünk részt. Egy bőséges reggeli után kisbuszokkal indultunk az egyik helyi egykori misszióba, amelyet ferencesek alapítottak. Ezeket a missziókat úgy kell elképzelni, mint egyfajt telepeket: volt bennük kaszárnya, rendház, templom, lakóhelyiségek. Mint egy kibővített udvarház. Először a helyi "bazilikát" néztük még, amely egy régebbi meglévő templomnak újraépített változata, mivel az előzőt egy a helyiek számára már nem szokatlan földrengés összedöntötte (ennek is megnéztük a romjait).

az újjáépített Kapisztrán Szent János bazilika

Szent ...

A mai nap is aránylag nyugalmasan telt. Reggel a szokott időben zsolozsma majd mise. Bár ma is korábban ébredtem, hajnali 4 körül (ez otthon olyan délután 2 órának felelhet meg).

Délelőtt Norbert atya, az itteni közösség egyik legidősebb tagja tartott egy előadást, jórészt a saját tapasztalatai alapján. Elég erős csornai szállal: Keresztesy-Parker Lászlónak, az itteni közösség első apátjának, egykori csornai novíciusmesternek a szavait idézte (Tedd fel a hit szemüvegét, mielőtt bármit is mondanál!), akinek itt az apátságban elég nagy kultusza van.

De előkerült Szántó Hubert atya is, aki csornaiak között leginkább a macskájáról volt ismert.

Tulajdonképpen egy történeti bemutatása volt az itteni apátság ...

Az időeltolódás miatt elég hamar felébredtem: itteni idő szerint hajnali háromkor. Így aztán volt bőven időm kipakolni a cuccaimat,  összekészülni, és még az 5:45-kor kezdődő zsolozsma előtt kicsit sétálni a napfelkelte előtt, és imádkozni.

Az egyik folyosón a régi apátság képébe botlottam, amit még a Csornáról érkezett rendtársak építettek, és ahonnan két éve költöztek ide az általuk épített új apátságba.

 A reggeli közös zsolozsma után kis szünet, majd következik a szentmise, amit latin nyelven az itteni apát mutatott be. Bár az itteni közösség a zsolozsma egyes részeit is latinul imádkozza, a misék azért lesznek egész héten latinul mivel -egyfajta kompromisszumos megoldásként- ez egyik résztvevőnek ...

Hétfő reggel a zsámbéki Gertrúd és Immaculata nővérekkel indultunk Kaliforniába, a premontrei szerzetesnövendék elöljárók továbbképzésére. Elég fárasztó volt az út, 13 óra. Otthoni idő szerint hajnali kettőre érkeztünk meg az egykor Csornáról alapított orangei Szent Mihály apátságba. Ezután visszavonultunk, hogy holnap reggel már frissen tudjunk ott lenni a hajnali 5:45-kor kezdődő zsolozsmán. Alább csatolok néhány képet az első napról - jó éjt mindenkinek!

Indulás előtt, a bécsi reptérről

Útvonalunk

Haladunk

Grönland felett

 Az apátsági templom és rendház

 Vendégebédlőben Ödön atyával, a vendégpáterrel; magyar nővérekkel és Rábaközi Szűzanyával

Szobám

Szerzetesi ...